A kiskertbe sok mindenért érdemes kijárni, a hasznos teendők elvégzése mellett. Nyugodtan tud az ember gondolkodni, kávézni, esetleg friss levegőt szívni, a madarak csicsergését hallgatni. Jómagam a veteményes kapálása közben jól ki tudok kapcsolódni, hiszen ez tűnik ilyenkor a legegyszerűbb feladatnak a napi teendők elvégzése mellett. Jóleső érzés magam mögött hagyni a számítógépet, a telefont, a közösségi médiát, kiugrani egy kicsit a mókuskerékből és csak arra az egyetlen egyszerű feladatra koncentrálni, hogy a kertet rendbe kell tenni. Megfogom a kapát és csak haladok előre a paradicsomsorok zöld folyosóin, amíg a testi fáradtság úrrá nem lesz rajtam. Akkor egy kis pihenőt tartok, megcsodálom a szomszéd veteményesét, játszom kicsit az udvarban tanyázó kismacskaklánnal, szemezgetek a szederből energiapótlás gyanánt és már veszem is újra kézbe a kapát, megyek vissza a sorba. Egy ilyen fizikailag nehéznek tűnő, mégis szellemileg könnyű feladat elvégzése közben szinte felfrissül az ember agya. Talán furán hangzik ez, de aki naponta órákat tölt a számítógép képernyőjének bámulásával, annak kikapcsolódás a kerti munka. Aki csak teheti, ragadjon szerszámot, hisz a munka nemesít! A kert rendben lesz, a fejünk kiszellőzik, és a gondolataink is a megfelelő irányba állnak majd.
