Elképesztő ingeráradat ér nap mint nap a közösségi oldalakon. Mindenki nyaral és utazik, és erről úgy számol be, mintha kötelező volna. Ami persze nem baj. Nem baj, mert ha jobban végiggondoljuk, két éven keresztül meg voltunk fosztva az utazás adta örömöktől és élményektől. Ez alatt a két év alatt sokunkban átértékelődött a szabadság gondolata, melyet egy adott döntéssel bármikor korlátozni tudnak. Persze a járványhelyzet kellős közepén a legkisebb gondunk volt, hogy nem süttethetjük magunk a tengerparton, sokkal inkább aggódtunk a szeretteinkért és bosszankodtunk azon, amikor három napon keresztül teljes kijárási tilalom volt elrendelve. Maszkokat és kesztyűket hordtunk, nem ölelhettünk magunkhoz senkit, és naponta többször mostunk kezet, mint ahányszor mosolyogtunk. Ez mélységesen szomorú, és így visszagondolva egészen hihetetlen is. Szerintem, aki csak teheti, utazzon a hegyekbe és a vízpartra, csodálja a tájat, és szívjon friss levegőt, és legyen hálás mindazért, hogy az emberi butaság egy újabb lépcsőfokán lehet túl! Egy biztos, utazni és világot látni, más kultúrákat megismerni a világ minden kincsénél többet ér, nem mellesleg, az ott átélt pillanatokat senki sem veheti el tőlünk. Ezért töltsük fel magunk emlékekkel, hogy tudjunk mit felidézni, ha adódna még ehhez hasonló helyzet a közeljövőben!
