Kamaszként sok időt töltöttem a kúlai nagyszüleimnél, és nyáron az egyik kedvenc elfoglaltságom volt a teregetés. Amint kimosott a gép, a ruhát lavórba szedtem, és már vittem is ki az udvarra, hogy szépen sorban felcsíptetőzzem a vékony drótra, amely körbefutotta a virágoskertet. Akkor még nem is sejtettem, hogy milyen sokat elárul az egyénről vagy a családról az, hogy mit és hogyan teregetnek. Például azt, egy személy él-e a háztartásban vagy több, van-e és milyen korú a gyerek. A ruha mennyiségéből kiderül az is, ha két ember összekötötte az életét, az is, ha elváltak, a ruha színéből pedig azt is megtudhatjuk, ha gyászolnak.
Ezenkívül a száradó ruhák elhelyezése és egymáshoz való viszonya, a csipeszek használata vagy mellőzése is egyaránt üzen a házban élők kapcsolatáról, szokásairól. Mert például másról regél az, ha a hosszú ruhaszárító kötélen szorosan egymás mellé van kiterítve a férfi és a női ruha, és megint másról az, ha a kötél két legtávolabbi pontján. De az is beszédes, hogyha egyszer a női, másszor a férfiruhák száradnak...
Érdekesmód vannak olyanok is, akik minden ruhát kiteregetnek, ám a frissen mosott alsóneműt nem szeretik közszemlére tenni. Ennek miértjére talán egy pszichológus tudna választ adni...
