Ha nyár, akkor fesztivál. Az idén is izgatottan vártam, hogy kiderüljön, mit kínálnak a szervezők. Két olyan együttes is volt, amelyek kiemelkedtek a kínálatból, és számomra annyira kecsegtetőek, hogy igyekeztem szemet hunyni a belépőjegy- és az egyre dráguló üzemanyagár felett.
Mindkettő felejthetetlen élményt nyújtott, és mindig úgy hagytam el a helyszínt, hogy minden dinárt megért az a másfél óra, hiszen rengeteg emlékkel gazdagodtam. Ahogyan idősödik az ember, talán úgy változik a szórakozáshoz való hozzáállása is. Számomra idén jött el ez a felismerés, hogy többet ér egy élőben végigszurkolt kézilabdameccs, vagy – ebben az esetben – egy végigénekelt koncert, mint bármilyen hétvégi buli. Egyszer lehet, hogy az az idő is eljön, amikor az itthon eltöltött esték jelentenek majd feltöltődést, azt azonban meghagyom a későbbi évekre. Most azt keresem, milyen élményeket rejteget még számomra a jövő, hogy minél több emlékképpel teljen meg a képzeletbeli fotóalbumom.
