Számos kellemes percet szerzett az elmúlt hetekben egy még 2009-ben gyártani kezdett, aztán kilenc évadot megélt szórakoztató filmsorozat, ami annyival jobb a többi sitcomnál, hogy minden bűntudat nélkül meg lehet nézni a könnyed, mégis színvonalas húszperces részeket, mégsem kell az embernek gondolkodóba esnie ezeknek a részeknek a megtekintését követően. A semmi közepén (The Middle) című sorozatra gondolok, mely egy teljesen diszfunkcionális családnak a mindennapjait mutatja be. A család tagjait a munka- és iskolaundor, a mindennapok szürkeségének legyőzése iránti közöny, a végtelen átlagosság és az egymás iránti „aligtörődömség" köti össze, de azért egy percre sem merül fel a nézőben, hogy nem szeretik egymást a családtagok. Az életunt, feledékeny édesanya, az érzelemmentes apa, a magát királynak tartó, amúgy focin kívül semmihez sem értő kamaszfiú, a nagyravágyó, ám teljesen észrevétlen középső lány, akiről még a tanárai sem tudják, hogy ott szokott ülni az órákon, s a különféle személyiségzavarokkal küzdő legkisebb fiú napi történéseit az alkotóknak sikerült nem megszokottá és szórakoztatóvá, egyszóval nézhetővé tenniük. Persze az epizódok között vannak jobbak, rosszabbak is, mégis végre ráakadtam egy humoros sorozatra, amire nem sajnál az ember rááldozni húsz percet, ha kikapcsolódásként a képernyő bámulása mellett döntene. Évadból is akad bőven, eddig „csak" az ötödikig jutottam el, s remélem, az alkotók nem válnak a széria másik felére sem olyanná, mint amilyen az ábrázolt, szerintük átlagosnak számító amerikai família.
