Napok óta nem hagy nyugodni az álom, amit egyszer régen meséltek el nekem. Az idő múlásával azonban az enyém lett, úgy érzem, mintha velem esett volna meg.
Egy kis félméteres manóról és a könyvekről szól a mese. A réten találkoztam vele, erős és agresszív volt, félkézzel, erőlködés nélkül hajított át egy hatalmas fenyőt a szomszédba. Mi erre összenéztünk a gyerekekkel, hogy ennek a fele sem tréfa, baj lesz még itt, mentsük akkor a könyveket. Nem, nem magunkat. Jóféle könyvtárunk lehetett ott a réten, mert lifttel mentünk a 21. emeletre, ahol a megmenteni kívánt könyveink voltak. Harry Potter összes angolul, Piszkos Fred és Shakespeare, Jónás könyve, a Kassai őrjárat és a Bánk bán, meg Petőfi. Aztán egy kis homály borult az álomra. De végül kitisztult a kép, sikerrel jártunk, minden jóra fordult. Bár azt még most sem egészen értem, hogy ha mi mentettük ki a könyveket a gonosz manó karmai közül, akkor miért postán érkeztek szépen becsomagolva. Mindenesetre nagyon örültünk, amikor kibontottuk őket, és láttuk, hogy mind megvan és nem esett bántódásuk.
Megmentettük a könyveket!
