Kikopott a világból a „csináld magad" elve a ház körüli munkákban. A különféle mesteremberek és szolgáltatások függőségébe kerültünk. Ha lehullik a falról a vakolat, szaladunk a kőműveshez. Ha meszelni kell, a piktorhoz futunk. Ha gond van a bútorral, akkor az asztalosnál kötünk ki. Ha lámpát kell felszerelni a mennyezetre, a villanyszerelőt hívjuk. Ha vacakol a bojler, a háztartásigép-szerelőt. Ha csőrepedés van, akkor már telefonálunk is a vízvezeték-szerelőnek...
A többségnek az egész napos megfeszített munka mellett már nincs sem kedve, sem türelme, de sokszor a szükséges szerszáma sincs meg, hogy ezt-azt rendbe tegyen a ház körül. A szaktudás sem elhanyagolandó, de az különböző forrásokból egészen jól pótolható. Az interneten annyi hasznos információt megtalálhatunk hosszabb-rövidebb videókkal illusztrálva, hogy némi böngészés és okulás után, kész mesterembernek érezhetjük magunkat.
A családommal a legtöbb esetben igyekszünk az otthon rendezésében és szépítésében a „csináld magad" elvét követni. Ha kell, összeszereljük a bútort, kicseréljük a csapot, felszereljük a lámpát, villanykapcsolót, megigazítjuk a tetőcserepet és lécezetet, vakolunk, falazunk, falat meszelünk, ablakot és ajtót festünk. Mostanság a meszelés és a festés zajlik a házban. Igyekszünk mindent a legjobb tudásunk szerint megcsinálni. Néha tökéletesre sikerül, néha nem, olykor a tanulópénzt is meg kell fizetni, de a saját kezűleg elvégzett, eredményes munka látványa mindig felemelő érzéssel tölt el bennünket.
