Válság? Dehogy van itt válság! A tartományi székvárosban lépten-nyomon építkeznek. Ezerszámra építik az új lakásokat, vasutat, föld alatti garázsokat. Csatornáznak, hő- és vízvezetéket cserélnek, hidat vernek (nem is egyet)... Mint a legboldogabb időkben...
Nem tudom, hogy van másutt, de Újvidék zsongó méhkasra emlékeztet. A munka még ezekben a forró napokban sem áll le, még egy pillanatra, egy szusszantásra sem. Érthető: sürgős nekik. Meg hát a közmondás is úgy tartja: amit ma megtehetsz, azt ne halaszd holnapra (mert lehet, hogy holnap már nem teheted meg, és akkor oda a haszon).
A haszon pedig nem lehet elenyésző. Ez már abból is kiviláglik, hogy például a vasútállomás előtt a Szabadság sugárutat is lezárták. Ott is ásnak, jó mélyre, valami csöveket cserélnek, nagy a felhajtás, kamionszámra viszik a sok feltört aszfaltot, földet... (aztán meg majd mindezt hozzák vissza). A munkálatok mértéke (értsd: értéke) a repülőből is látszik: 28 városi és peremvárosi buszjárat útirányát kellett megváltoztatni – napokon keresztül –, hogy néhány méter csövet kicseréljenek. Nem is hagyta kommentár nélkül az egyik világot látott újvidéki polgár: ilyen vagy hasonló munkálatokat „odakünn" vagy éjszaka csinálnak, vagy nappal, de akkor mindössze néhány munkaóra leforgása alatt befejezik.
De hát ez itt nem Nyugat. Ezért megéri. Mármint elhúzni a munkát. Akkor többet lehet érte számlázni...
