Csóka nagybirtokosáról, a második világháború előtt mintagazdaságot működtető Léderer kegyúrról annak idején azt híresztelték, az a szóbeszéd járta, hogy amikor egy ízben az uraság fiákeren körbe kocsikázta birtokait, közben meg-megállt és jó szokásához híven személyesen ellenőrizte az ültetvényeken folyó munkát, és utasításokat adott a munkavezetőknek, jártában, keltében, hogy, hogy nem, de a dúsgazdag földbirtokos elvesztette a pénztárcáját. A tömött bugyellárist a munkások közül valaki megtalálta és készségesen visszaszolgáltatta jogos tulajdonosának, aki megkérdezte a becsületes megtalálót, hogy mennyi pénz volt a bukszában. A szerencsétlen ember igencsak megszeppent, szabadkozott, hogy ő bizony bele sem nézett a tárcába, honnan tudná, mennyi pénz lehet benne.
– Na, látod barátom, te szegény ember vagy, ott volt a kezedben a lehetőség, én azt sem tudom mennyi pénz volt a tárcámban. Vehettél volna ki belőle! Nem tudtad magad feltalálni, az ilyen munkás nekem nem kell a birtokon.
