Manapság nehéz megjósolni hogyan sikerül egy vállalkozás, ami, persze, vonatkozik a nemrég Újvidéken megnyitott kürtős-kalács sütödére is. Maga az édesség e vidékeken csak néhány esztendeje, egy újévi vásár óta ismert, és nekem nagy meglepetés volt, hisz éveikig sem Vajdaság-szerte, sem Magyarországon nem találkoztam vele. Az itteniek eleinte kürtösnek hívták, mintha a hangszernek lenne hozzá valami köze, nem pedig a nyílt tűzhelyek feletti csőszerű füstelvezetőnek.
Nem a kalács története és íze itt most a téma, hanem, hogy az újvidéki szerbek kurtoš kalač néven vették át. Meglehetősen furcsa lenne, ha a kürtő megfelelője szerint aspirator kalačnak hívnák, de arra azért senki sem jött rá, hogy a szabályok szerint az ü-t i-nek, az ö-t pedig e-nek kellene mondani, vagyis fordítás hiányában a kirtes lenne a jó. Világos, a magyar magánhangzókat azok is tévesen mondják, akik tudják, hogy a Zürich Cirih, a Malmö pedig Malme. Például azok, akik a magyarországi fürdőkbe igyekeznek gyakran és előszeretettel a vámos kérdésére ugyanis, hogy hova tetszenek utazni, egyből rávágják: furdo.
