Sokaknak egy stresszmentes napjuk sincs, ki ezen, ki azon idegeskedik, okot mindig lehet találni az aggodalomra. A britek például összesen öt évet töltenek el az életükből aggódással, a felmérés szerint pedig a nap huszonnégy órájából egy óra és ötven percet feszengenek. A kutatásból kiderül, hogy leginkább a munka okoz nekik stresszes perceket, de a listán a következők is szerepelnek: pénzügyek, késés, szerettük vagy saját egészségi állapotuk, párkapcsolati problémák, az ébresztőórájuk, a kinézetük, a családjuk biztonsága.
A minap arról olvastam valahol a netet böngészve, hogy létezik egy egyszerű módszer a folyamatos aggódás ellen: az időzített aggódás. Ehhez a napirendünkben meg kell határozni egy 15–20 percig tartó időszakot, amikor csak a szorongásainkra koncentrálunk. Ha mindennap ennyi időt fordítunk az intenzív aggódásra, állítólag megelőzhető, hogy eluralkodjon rajtunk a stressz. Amikor pedig lejár az erre megszabott időnk, egyszerűen kapcsoljuk ki az aggódást, és a nap későbbi részében egy esetleges nyugtalan helyzetben emlékeztessük magunkat arra, hogy legközelebb másnap lesz erre 15 percünk. Mondhatjuk azt, mint Scarlett O’Hara az Elfújta a szélben: Majd holnap gondolok erre.
