A napokban azon töprengtem, vajon meddig kell egy vállalkozásnak kibírnia, hogy elkezdjen kifizetődő lenni? Szabadkán korábban még az is mindent megtalált a belvárosban, aki csak ritkán és valami konkrét vásárlási céllal igyekezett a patinás utcák kis üzlethelyiségeibe. Néhány éve folyamatosan változik a városkép. Új vállalkozások nyílnak, mások eltűnnek. Mindig szurkoltam azoknak, akik belevágtak valamibe. A hivatalos adatok szerint Szerbiában az öt évvel ezelőtt alapított vállalkozások fele maradt talpon.
A napokban puszta lustaságból az utamba kerülő hentesboltba tértem be, nem mentem oda, ahol ismernek, és ahol mindig friss az áru. Kívülről semmi szokatlan nem volt az üzleten, bent viszont első pillantásra az látszott, hogy nem megy a bolt. Néhány darab hús, kolbász hevert a pultban, amolyan túlélési hangulata volt mindennek. Én is kifordultam, mert a több mint ötszáz dináros darált hús legyen már friss, ha ennyit fizetek érte. De egész nap erre a hentesboltra gondoltam. Hogyan lehet egy ilyen helyzetből kikecmeregni? Telerakni naponta friss áruval a hűtőket? Na, de meddig? Mennyi a türelmi idő, a kockázatra szánt pénz? Ha meg így fogadják a vásárlót, akkor meg esélyük sincs.
