Minden drágul. Méghozzá nem is lassan. Úgy mennek fel az árak, ahogy erre még nem volt példa a közelebbi múltban, legalábbis a nyugati világban. Nálunk picit más a helyzet, de azért nagy baj nincs, mert „harcedzettek” vagyunk! Semmi nem lephet meg bennünket: volt itt az elmúlt harminc éveben minden, csak jó nem: háborúk, bombázás, gazdasági meg egyéb zárlat, hiperinfláció, privatizáció, korrupció. És még nincs vége! Az igaz, hogy az élelmiszerárak esetében még nem drasztikus az áremelkedés, de ha az energiahordozók és a nyersanyagárak tovább drágulnak a mostani ütemben, akkor az minden termék árán előbb-utóbb meglátszik majd. A Brent olaj hordónkénti ára például 2019-ben átlagosan 64 dollár volt, idén októberben 83,7. A földgáz európai átlagára 2019-ben 4,8 dollár volt, idén októberben 31,05 dollár. Rézből egy tonna 6010 dollár volt átlagosan 2019-ben, idén októberben már 9829 dollár…
Amikor nagyon mennek fel az árak, akkor a világ jegybankjai általában kamatot emelnek, hogy visszafogják az inflációt. Ha magasabb a kamat, akkor több pénzt köt le az, akinek van; és kevesebb hitelt vesz fel az, akinek nincs. Ezzel vissza lehet fogni a költekezést, ami mérsékli az árak növekedését. Számos jegybank az utóbbi hónapokban neki is kezdett a kamatemelésnek, Kanadától Magyarországig, de a legnagyobb nyugati pénzintézmények még várnak. Szerintük nincs baj, az infláció még nem túl magas.
Vagy lehet, hogy valamit tudnak, amit senki más nem tud…
