Három kutyát sétáltat külön pórázon Újvidék tágabb központjában a hölgy. Frissen festett vörös haj, sportos kosztüm, kilógó mandzsettás fehér ingujj, divatos sportcipő. Vállán öltözékéhez illő kis táska. Délután van, a kutyák szükségleteiket végzik a járda mellett. A hölgy a kedvencének minden egyes megkönnyebbülése után zacskót húz a kezére, összeszedi, amit az ebek maguk után hagytak. Az egyik, a dolga végeztével a fűbe törli a fenekét, a gazdi rászól. Fujj, nem szabad! Ő maga, személyesen odahajol és megtörli a kutya popóját. A másik is elvégzi a dolgát, a harmadik pedig már teli erővel viháncol, türelmetlen, már szabadulna, vagy haladna tovább. A kutyák mozgolódnak, az egyik erre, a másik arra. Körüljárják gazdaasszonyukat, lába köré tekerik a pórázt, már szinte mozdulni sem tud. Még mindig kezében a zacskó az imént említett tartalommal. A kutyák izgágák, a hölgy ideges, hogy is bogozza ki magát a fogságból.
Retiküljében megszólal a mobiltelefon.
Leányos zavarában utánanyúl, kikapja.
Csak azután veszi észre, hogy még mindig kezén a zacskó.
A divatért meg kell fizetni, nemde?
