Pontosan 10 hónappal ezelőtt nyílt meg Szabadkán az „új városházán” az oltópont. Már amikor az első vagy második vakcinát vették fel a polgárok, akkor is feltűnt, milyen szervezetten, fennakadás nélkül megy itt minden. Most, amikor egyesek a második, mások a harmadik védőoltást szeretnék megkapni, nincs időpontkérés. Sorba kell állni és amikor az ember sorra jut.
Első ránézésre hatalmasnak tűnt az egyik nap a sor, de szinte hihetetlen, hogy folyamatosan fogytak az ácsorgók. Bent, a nővérek asztalánál, megállás nélkül dolgoztak, mint ahogyan az ideiglenes ambulanciának átalakított irodákban a nővérek és orvosok is.
Egyetlen hangos szó, türelmetlen megjegyzés nem hangzott el. A nővérek külön kéréseket is teljesítettek, ha valaki csak az elveszett igazolását szerette volna megkapni, készségesen segítettek.
Ahogy magam is a tömegben várakoztam, arra gondoltam, hogy ők és rajtuk kívül még hányan dolgoznak megfeszített tempóban alázattal hónapok óta, hogy egy kicsivel biztonságosabb legyen az életünk.
Nem csak a járvány elején, de úgy érzem, most is megérdemelnék az egészségügyben dolgozók a mindennapi tapsot. A kitartásukért, odaadásukért.
