Nem szoktam fogadni, és fogadóirodába sem járok. Ezt az elmúlt két évben többször is elmondtam ismeretlen nőknek. A legutóbb a múlt héten nyílt rá alkalmam, amikor egyik nap a kora esti órákban csörgött a telefonom, és a kijelzőjén egy ismeretlen szám jelent meg. Amikor felvettem, egy kedves női hang szólított meg. Elhadarta, hogy közvélemény-kutatást végez, és hogyha lenne rá egy kis időm, feltenne pár kérdést. Gondoltam, eljött az én időm, végre adnak a véleményemre, számba veszik, hogy mit gondolok, és végre megmondhatom az őszintét, így hát azt válaszoltam, állok elébe. Miután megválaszoltam a koromra és lakóhelyemre vonatkozó kérdést, jöttek az igazi kérdések, hogy milyen gyakran járok fogadóirodákba, meg szoktam-e online fogadni. Nem voltam egy nagy fogás a telefonos hölgy számára, mivel mint ahogy arra már utaltam, a válaszom egy soha és egy nem volt. Miután elköszöntünk, beugrott, hogy én ezeket a kérdéseket korábban ugyanilyen körülmények között már kétszer is megválaszoltam. Úgy látszik, a telefonszámom kézről kézre jár a közvélemény-kutatók körében, de sebaj, legalább rendszeresen lerontom a „kladionicás” statisztikákat.
