Találkoztam egy régi ismerőssel az utcán. Másnap bejelölt a közösségi oldalon. Idegennek tűnt az egykor jól ismert arc a profilképre kattintva. A kisimított, szögegyenes, gyönyörű hajkorona, a valóságosnál kétszer vastagabb szemöldök és a szivárványszínű, ám ízlésesen beárnyékolt szem cseppet sem engedett közel a valósághoz. Oly hatást keltett a fotó, mintha egy kifutóról lépett volna ki a legújabb nadrágkosztümben, sötét bíborszínűre festett ajakkal, amely a fotó koncepciójának megfelelően ezúttal sokkal teltebb volt a fény, a szín és talán néhány trendi effektus hatására. A legmegdöbbentőbb jelenség pedig a következő: az ismerős hölgy karakteres orra teljesen eltűnt, vagyis átalakult. Egy piciny orrocska jelezte, hogy van az arcon szaglószerv. Kétség nem fér hozzá, a finom árnyékolás technikáját ezúttal is újraértelmezték, a profi smink átalakította az orrcsont mélységeit.
A média újabban lerántja a leplet a közösségi hálók világáról, nem győzik hangsúlyozni, hogy mindez csak álomvilág. Mégsem könnyű értelmezni ilyen helyzetekben a meglepő tényt, hogy ez az ember egy másik arcát igyekszik felfedni vagy talán felfedezni a közösségi hálón. A fotó és a hús-vér jelenség ugyanis ég és föld közötti távolságra voltak egymástól.
Ki ez nő? Ellopta az ismerősöm nevét és profilját? Talán jelmezbálba készült ezen a fotón?
Nem, csupán még mindig ez a módi. Másnak látszani. Digitálisan tökéletesnek.
