Manapság annyi a világnapok, évfordulók és emléknapok száma, hogy gyakran megesik, hogy egyetlen dátumra több is jut belőlük. Félreértés ne essék, egyáltalán nincsenek ellenemre az olyan jellegű események, mint például a rák és a dohányzás elleni küzdelem, mint ahogyan a sajtószabadság vagy a magyar kultúra is megérdemli, hogy az év egy napján külön figyelemben részesüljön.
Szombaton reggel azonban, amikor a kávé mellett az okostelefonomon a legfrissebb híreket böngészve megtudtam, hogy február 5-e a Nutella világnapja, mégis elgondolkodtam ezeknek a világnapoknak az értelmén. Édesszájúként, természetesen, nagyon szeretem ezt a kenhető nyalánkságot. Elmajszolom kenyérre vagy palacsintára kenve, és néha nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy egy kanállal csak úgy magában el ne nyalogassak belőle, de túlzásnak érzem, hogy külön világnapot szenteljenek neki!
Február 5-e megadja a választ arra, hogy a kalendárium miért olyan zsúfolt világnapokkal. Nem egyet el lehetne hagyni közülük, hogy a fontosabb jelenségek nagyobb figyelmet kaphassanak. Hiszen a Nutella, különösebb figyelemfelkeltés nélkül is gyakran az eszünkbe jut, míg például az autisták problémái vagy a világban még ma is jelen lévő emberkereskedelem már annál kevésbé.
