Az unalmas hétköznapokat mindig felpezsdíti, ha az embernek papírügyeket kell intéznie. A csendes és nyugodt esték nem telnek csendben és nyugalomban, hiszen ekkor kell megkeresni a szükséges dokumentumokat, amiket éppen ekkor nem találunk, így mindent átforgatunk, kiforgatunk. Majd miután mindent összeszedtünk, és lefeküdtünk, azon kezdünk el gondolkodni, hogy mikor menjünk, hogy az elsők között kerüljünk sorra, vagy azon, hogy vajon nem kellett volna-e időpontot foglalni, esetleg azon, hogy jól emlékszünk-e, és biztosan 9.35-re kell-e odaérnünk. Azután a reggeli kávét sem tudjuk nyugalomban meginni, mert már azon jár az eszünk, hogy mindjárt ideje indulni, és jajistenem már meleg van, a bank előtt meg nincsenek fák. Azután sorba állunk és várakozunk, és amikor sorra kerülünk, akkor derül ki, hogy valamelyik dokumentumunk nem érvényes, és köszönjük szépen, de majd legközelebb és viszontlátásra. Vagy éppen sorra kerülünk, minden a legnagyobb rendben, majd az ügyintéző a végső elszámolásnál egy olyan összeg befizetését kéri tőlünk, amire nem számítottunk, és jön az, hogy kártyát elfogadnak-e, mert hát ugye… Persze, minden további nélkül, itt írja alá, itt pötyögje be a PINkódot, és köszönöm szépen, egy élmény volt. Azután már messze járunk, a fejünk is kiszellőzött, gondtalanul készülünk a hétvégére, amikor a telefonunk jelzi, hogy SMS-ünk érkezett, amiben emlékeztetnek, hogy mennyivel csökkent a banki egyenlegünk a kifizetés által, és pocsékba megy a délután, meg az egész hétvége, és már a hétfő is itt van…
