Biztonságos nagyszülői háttér nélküli anyukaként áldásos segítségként éltem meg a nyári gyermektáborok adta lehetőségeket. Fél napos, egész napos foglalkozások után tízéves körüli lányom már az ottalvós táborokat is bevállalta.
A vakáció hónapjaiban ismerkedett meg a kerámiával – a kiégetett, zománcozott tárgyakat ma is őrizzük, de a kézbe nem vehető élményeket is szívesen idézzük fel. Alapszinten a lovaglással egy tanyán ismerkedett meg, kiscserkészként sátorban aludt, Szerbia hegyein, völgyein túrázott, patakokban gázolt, a szülőfalu református parókiáján zsoltárokat énekelt, bibliai történetekkel ismerkedett, gyöngyöt fűzött, nemezelt, népdalokat énekelt, a fotózás rejtelmeibe vezették be, és mindeközben önfeledten játszott és barátkozott a Vajdaság egész területéről érkező hasonló korú gyerekekkel.
Nagyon fontosak ezek a szünidei programok, nekünk szülőknek is segítséget jelentenek, de főképpen gyerekeinknek nyújtanak sokat: a nyári táborozás élménye szinte semmi máshoz nem hasonlítható, varázslatos esemény. Kiszakadva a családi kötelékből egyfajta szabadságot tapasztalhatnak meg csemetéink, a tábor tematikája mellett pedig önállóságot és önismeretet tanulnak. Ez a tudás és ismeret, amelyet magukba szívnak, sokszor mélyebb, hasznosabb, mint az iskolai tananyag.
