Majomfogó. Mi így nevezzük a krumplipürét. Mindössze néhány éve, attól fogva, hogy egy családi ebéd során anyám kibökte, hogy apám majomfogónak csúfolta a krumplipürét. Úgy megtetszett a szó, hogy azóta magam se használok rá más kifejezést.
Kíváncsi voltam, hogy honnét eredhet a megnevezés, apám Bánátból hozhatta magával, de hogy a családban használták-e, vagy az egész falu a köznyelv részeként ismerte, nem sikerült kiderítenem, apám ugyanis több mint harminc éve meghalt.
Így maradt a majomfogó, magyarázat nélkül. Egészen a közelmúltig, amikor a Dorogon élt, kiváló stílusú Kovács Lajos regényében rá nem bukkantam. A szerző olyan egyértelműen használja, mintha a lakosságcsere során Csehszlovákiából kitelepített szülei hozták volna magukkal, nyelvi batyujukba csomagolva.
Ekkor már utánanéztem, közkeletű kifejezésről van szó, sűrű rántással készült ételt jelölnek vele, leggyakrabban krumplifőzeléket értenek alatta, semmiképpen nem krumplipürét. Ennyit apám majomfogójáról.
