„Na RHMZ-u pišu stravične stvari.” Ezen, az Alo-portálon tavaly nyáron megjelent címben sugallt „iszonyatos dolgok” a hidrometeorológiai intézet, helyenkénti heves zivatarokra vonatkozó előrejelzését volt hivatott horrorisztikus köntösbe öltöztetni. Noha az Alo címeiben (is) hemzseg a „panika, užas, haos” stb., e fentin kollégámmal olyan jót vidultunk, hogy azóta afféle belső szállóigévé vált, fel-felidézzük, midőn ez vagy a hozzá hasonló szennylapok valamelyike mindenre szokványosan farkast kiált és a rákattintás-vadászás érdekében tetszőlegesen borzasztónak minősít bármit, amit csak akar.
Bizonyos fokon ez jutott eszembe a minap, amikor az RHMZ-n egy elírás folytán az jelent meg, hogy Reykjavíkban aznap 17 órakor 58 fokot mértek. Csodamód egyik portál sem kattant rá, hogy szenzációként kürtölje világgá a „hírt”, pedig pár sorral feljebb kínálta magát még az „adu” is, lévén Helsinkiben ugyanakkor –19-et mértek. Folyományaként a bolhából elefántot elv alapján logikus lett volna egy olyan felvezetés, hogy: képzeljétek; míg Helsinkiben megfagynak, Reykjavíkban megfőnek az emberek.
Az egészről – továbbá a hideg és meleg relatív voltáról – egy korábbi szimpatikus eset sejlett fel. Síelés után lazításként a spa-központ szaunájába ültünk be egy rövid csobbanást követően. A szaunát nem sokkal korábban kapcsolhatták be, így még nem érte el a standard munkahőmérsékletét. Ennek ellenére feleségem panaszos, „itt hideg van” megjegyzése teljesen készületlenül ért. Roppant jót mulattam rajta, +80-on ugyanis azt állítani, hogy hideg van, még akkor is enyhe túlzás, ha köztudottan fázós is.
Értelemszerűen ez is szállóigévé vált.
