Vasárnap örök nyugalomra helyezték a Pannon Tengerészt, akinek halálhíre megrázta az egész volt Jugoszláviát és napokig „kézben tartotta” a közösségi média üzenőfalait is.
A Duna partján helyet kapott utolsó hétfői istenhozzádra nem mentem el, sőt, még a ceremóniát övező online egészségügyi-politikai és etikai vitát sem olvastam, amely hétfő estére duzzadt elég vaskossá, szintén a közösségi oldalakon.
Furcsán ért engem is ez a halálhír. Amióta veszítettem el közvetlen családtagot, kissé elfogadóbb vagyok az elmúlással szemben, viszont mégis, Đorđe Balašević elvesztése, ebben az áldatlan időszakban, csakugyan kész tragédia.
Elment a mindenkori Vajdasági Ember, egy kiváló zenész, a józan ész egyik utolsó hiteles szószólója, valamint, talán a valamikori Jugoszláviát még úgy-ahogy összetartó kapcsok egyike. Egy korszaknak csakugyan vége. A székváros is szegényebb lett.
Nyugodjék békében.
