A február végi jeles napok közül a két legismertebb Zsuzsanna és Mátyás. Mindkettőhöz sok hiedelem fűződik, és bár mindkettőt mögöttünk tudhatjuk immár, érdemes elmélázni kicsit a régi kalendáriumokban ennél a két névnél. Zsuzsanna napján megszólaltak a pacsirták, jelezve, hogy itt a tavaszt, de ha mégsem, már nem várat sokáig magára. Mátyás pedig vagy elvitte a fagyot, vagy meghozta újra a telet, mert úgy tartották: ha Mátyás jeget talál, töri, ha nem talál, csinál. Böjtelő havának egyik legismertebb népi megfigyelése szerint, ha Mátyás-napkor hideg volt az idő, jó lesz a termés. Ha azonban fújtak a szelek, kevés tojást várhatott a gazdasszony. A halászok szerencséjét is ezen a napon jósolták meg, ha fogtak halat, egész évben gazdag zsákmányra számíthattak. Jégtörő Mátyás napjának reggelén, ha tehették, harmatot szedtek az öregasszonyok egy lepedővel, amivel aztán a tehenet bűbájolták, hogy sok tejet adjon.
A február 24-ei Mátyás az ácsok és a halászok védőszentje. Mátyás király e napra virradóra született, ezért akkori szokás szerint ezt a nevet kapta.
Ami még előttünk van Télutó havából, az Géza napja. Bár a magyar őstörténet ismert neve, nem fűződik hozzá különösebb hagyomány, népi jóslás. Azt azonban tudjuk, hogy a Nyelvtudományi Intézet által ajánlott keresztnév. Régi magyar férfinevünk valószínűleg török eredetű, a jelentése hercegecske. A Czuczor–Fogarasi szótárból pedig arról olvashatunk, hogy a régi kiejtésnek nem felel meg a mai szóhasználat, egykori okiratokban sokféle írás és ejtésmóddal találkozhatunk. Nevének eredeti olvasata a Gyevü, Gyeü, Győ, Gyű valamelyike lehetett. Géza fejedelem huszonöt évig uralkodott.
