– Neked mindegy, te amúgy is otthonról dolgozol – vetette oda az egyik ismerősöm, amikor – a változatosság kedvéért – a járványról beszéltünk és a hozzá tartozó egészségügyi előírásokról, amelyek, ugye, a munkára is kihatnak. Pontosabban, az otthoni munka előnyeit és hátrányait boncolgattuk.
Az egyik haver, aki egy reklamációs központban fogadja a fogyasztói panaszokat, kifejtette, hogy alapvetően nem rossz csak átsétálni a lakáson és egy szál gatyában helyeselni, ameddig a külföldiek panaszolják, hogy tönkrement a mosógép, viszont úgy érzi, borzasztóan ellustult, hiszen alig mozog.
Az asztaltársaságban mások arról duruzsoltak, hogy az otthoni munka megnehezíti az életüket, pláne azért, mert az internetes nyelvi magánórák messze nem annyira hatékonyak, mint amihez szoktak.
Hallgatva őket, bennem is megfogalmazódott pár dolog. Végül is, mindig is szabadon, otthonról szerettem volna dolgozni. Az egyedülléttel, a megnehezített üzleti kommunikációval sincs semmi bajom. Lustának sem érzem magam, bezártnak sem.
Egyetlen dolog idegesít, az pedig az, hogy a szomszéd már hónapok óta renovál valamit, amihez a fúrás nélkülözhetetlen, bármi is legyen az. Ha egy délután kész lenne a meló, megcsinálnám én neki, csak hagyja abba, mert az őrületbe kerget!
