Végre jön a tavasz! Vagyis, már egy ideje érkezik, néha csúnyán megviccelve bennünket, egy kicsit melegebbre varázsolva a levegőt, hogy aztán jól elfenekeljen bennünket valami szedett-vedett esti faggyal, ami már „nem az ami”, viszont március vége felé, meglehetősen kellemetlenül esik, még a tél legnagyobb rajongóinak is.
– Lassan már túl leszünk rajta – jegyezte meg az egyik barátom, aki egyébként nagyon jól viseli a zord időt. Leginkább csak kényszerből, hiszen végre ilyenkor van holtszezon a munkájában, tehát visszavehet a tempóból.
Tudom, hogy évek óta vallásszerűen rajongott a hidegért, viszont ebben az évben, mintha kicserélték volna.
Persze mondani sem kell, őt is a vírus, a különböző intézkedések, a különböző rémhírek tették picit paranoiássá, mint ahogy a legtöbbünket.
Nem is csoda, hogy ő is a jobb időtől vár megváltást. Meg persze, valamibe kapaszkodni kell.
Örülök a tavasznak, talán először úgy igazán, tiszta szívből.
