Amikor még a csókai húsgyár és a hozzá csatolt jázovai szövetkezet is eredményesen együtt dolgozott, egy ízben telefonáltak a csókai gyárból, hogy nem néznék-e meg a jázovai boltban, hogy van-e „slavina”. De olyan kellene, amelyik egy kicsit vastagabb, másfél vagy kétcolos.
A jázovai földműves-szövetkezetben a főkönyvelő vette fel a telefont, aki egy kissé nagyothallott. Na, majd mindjárt utánanéznek a falu vegyes kereskedésében. Mondja az iroda többi dolgozójának, hogy szalonnát keresnek Csókáról, de jó lenne, ha vastagabb lenne, másfél vagy kétcolos. A boltosok vették a rendelést, colostokkal méregették a szalonnát, hogy melyik lenne a megfelelő vastagságú.
Találtak is vastagabbat. Megvettek egy egész oldal szalonnát ebből a vastagabbik fajtából, becsomagolták, de ki vigye el? Jelentkezett a Kiss Pista, hogy majd ő átszállítja a kért szalonnát Csókára a szalámigyárba. Beállított a gyárba, hogy megjött a kért szalonna. A hír futótűzként terjedt, összeszaladtak a húsgyárban, hogy hozták Jázováról a szalonnát. Mintha ott nem lenne elég szalonna. Ekkor világosították fel a Kiss Pistát, hogy nem szalonna, hanem „slavina” (vízcsap) kellett volna Jázováról. Na, de sebaj, ha már a Pista hozta a szalonnát, ne vesszen kárba, nekiültek és ott helyben megették.
