A párhuzam kicsit erőltetettnek tűnhet, az érzelmi síkon történt emelkedő és lejtő viszont csaknem azonos.
Száz évvel ezelőtt Franciaország legnépszerűbb sanzonénekese és színésze Maurice Chevalier volt. Kevés külföldi tapasztalata miatt kissé szorongva fogadta hasonlóan híres ismerőse, George Gershwin zeneszerző meghívását egy broadwayi fellépésre. Amikor azután a New York-i kikötőből a szálloda felé kocsikázott, egy sarkon a toronyházak között nagy reklámdarabot pillantott meg CHEV felirattal. A szorongás elillant, lám, mégis ismernek, tisztelnek, ilyen méretes plakátja otthon sincs. Odébb indulva összeszorult a szíve, hisz az amerikaiak nem Chevaliert, hanem Chevrolettet hirdettek.
Nálunk is látni egymás mellé elhelyezett szelektív kukákat, műanyag, üveg, papír stb. felirattal. Akármilyen nehezen mennek itt a dolgok, lám a környezetvédelem és a hulladék újrahasznosítása, ha minimális méretben, mégis működik. Lassan, gondolja az ember, még kedvezőbbre fordulnak a gondok. A gondolatnak vége sincs még, és megérkezik a szemetes kamion. Megrökönyödve látni, hogy egymás után az összes kukát egy helyre üríti, és hajt is már tovább.
