Elég sok buta közmondásunk van. Legalábbis sok olyan, amelybe bele lehet kötni. Az egyik ilyen „a lónak négy lába van, mégis megbotlik”. Ha ugyanis jelentését „félretoljuk”, a szimpla statisztika marad; eszerint pedig minél több lába van valaminek vagy valakinek, annál nagyobb az esélye a botlásra. Ilyetén botlás-esélyben a százlábú mindenkit leköröz.
Itt van aztán „a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát”. Na, ne! Bárki, aki kicsit is otthonosabban mozog a politikában tanúsíthatja az ellenkezőjét.
Nem a ruha teszi az embert – állítja megint egy másik. Ennek immár tudományos cáfolata is van, lévén a Princeton Egyetem kutatói egy többlépcsős kísérlet-sorozatban bizonyították, hogy az embereket, azaz megítélésüket igenis a ruha teszi. A „kísérleti alanyok” a szemlélt illetők ruházata alapján, a másodperc töredéke alatt, eldöntötték, mennyire tartják kompetensnek. Az eredmény minden módosítás dacára rendre ugyanaz lett: következetesen azokat tartották rátermettebbnek, szakértőbbnek, akik a ruházatuk alapján tehetősebbnek látszottak.
A napokban – e fenti kísérlet ismeretének híján – magam is eltöprengtem a dolgon, amikor egy termetes szakállas illető jött velem szembe. 210–215 magas lehetett és ortodox papi köntös volt rajta. Átvillant az agyamon, mi lett volna, ha ugyanezt az illetőt történetesen sportmezben látom. Termetére való tekintettel szinte biztos, hogy kosárlabdázónak vélem. Ha meg motoros bőrcuccba képzelem bele, eszményi Hell’s Angles-tag lehetett volna. Öltöny-nyakkendős változatban harcedzett testőr, munkaruhában szakavatott favágó...
Végül egy kísérlet-tipp, amelynek kimenetele próba nélkül is egyértelmű. Ha átlagos küllemű férfi vagy, állj ki az út szélére és megállásra ösztönző intésekkel próbálj megállítani minél több autóst. Most tedd ugyanezt, de előtte ölts magadra rendőrruhát!
Akadt már, aki kipróbálta. Vesztére elég gyorsan lebukott. Nyilván a kezdeti sikereken felbuzdulva túl sokat kért már a nemlétező kihágásokért.
