A kutya az ember legjobb barátja. Hát, szegény ebek, ha ilyenek a legjobb barátaik, mint mi emberek. Természetesen, van rendes gazdi, de még mindig nagyon sok az olyan ember, aki eszközként tekint a kutyára. Egy kutyavédő csoportról készítettem riportot, és bizony elszörnyedtem azon, amit hallottam. Nap mint nap megvert, éheztetett és megkínzott négylábúakat találnak, amelyek az égadta világon senkinek sem ártottak. Rólunk, emberekről tanúskodik az, hogy hogyan bánunk saját házi kedvencünkkel. Ha egy házőrző megharap egy embert, arról főként maga az ember tehet. Ha egy egészséges embert évekig egy pár méteres láncon tartanánk, ő is rátámadna mindenkire. Az állatvédők elmondása szerint manapság is jellemző, hogy kicsapják és láncra kötve az udvaron tartják őket, és akkor adnak neki enni, amikor eszükbe jut. Az is gyakori, hogy vesznek egy pici, aranyos kutyulit, de miután megnő, kevésbé tartják aranyosnak, ezért kicsapják az utcára.
A kóbor kutyák kérdése egy olyan probléma, amiért senki sem vállal felelősséget. Az állam hozott egy állatvédelmi törvényt, és ezzel le is tudta a dolgot. Az már senkit sem érdekel, hogy ezt a törvényt senki se tudja betartani. Kutyákat és macskákat tartanak embertelen körülmények között, vagy egyszerűen kiteszik őket az utcára, és ezért senkit sem vonnak felelősségre. Sőt, azokat nézik hülyének, akik megpróbálnak tenni valamit az állatokért. Szomorú tükröt állít ez elénk, de ennek ellenére reményt keltő, hogy alakulnak olyan csoportok, amelyek megpróbálnak változtatni a helyzeten, ha kell, támogatás nélkül, negatív kritikák közepette. Azt hiszem, van még remény.
