Emlékeznek-e még a kedves olvasók a régi halkonzervekre? Úgy árulták őket, hogy mindhez adtak egy kis nyitót, amelyből aztán a kulcstartóra is került egy-egy, otthon az evőeszköztartó első reteszében vagy húsz darab volt, s végül tucatjával dobáltuk ki, mert már fogta a helyet.
A tengerészetnél aztán a bicskám bánta, hogy ott nyitó nélküli halat kaptunk, s az egész század, vagy 160 tengerész a kis késemmel nyitotta ki az uzsonnát, mert sok minden haszontalan kacatot vittünk oda magunkkal, de erre senki sem gondolt.
Aztán jöttek az új, flancos konzervek, amiket már fogócskával lehet kinyitni, így lassan feledésbe is merült az egyszerű, de hasznos kis nyitó, mert már nem volt rá szükség.
A napokban egy őszibarackkompótot akartam kinyitni, s rádöbbentem, hogy nincs otthon konzervnyitóm. Ezekkel egyébként mindig bajban voltam, mert balkezes vagyok, s a nyitókat mind jobbkezeseknek tervezték, de nem volt mit tenni, a nyakamba vettem a várost, mert sajnálom a nagykéseket tönkre tenni. Figyelmeztettek, hogy a kínai boltokban nagyon hitvány minőségű nyitókat lehet venni, melyek nem is nyitják ki a vasdobozokat, s tényleg, amikor a kezembe vettem, a műanyag vacak nyiklott-nyaklott üresben is. A legnagyobb zentai önkiszolgálóban találtam, de sajnáltam 500 dinárt adni érte, a másikban meg egyszerűen nem volt konzervnyitó.
Lehet-e még venni, kapni valahol olyan kis vas nyitót? Erre egyik ismerősöm sem tudott választ adni, de most már azért is találok valahol, mert már nagyon ennék kompótot.
