Ez már nem tél, inkább tavasz. Sokan osztják ezt a véleményt, jóllehet a naptár még mást mutat, ám a vidékünkön tapasztalható időjárás nem a kalendárium beosztásához igazodik. Némelyek szerint nincs ezzel semmi baj, mások viszont az ellenkezőjét állítják. Magyarázat is van arra, hogy miért alakult így a tél, illetve miért fordult át tavaszba jóval a „hivatalos” dátum előtt. Az óvatosabbak azonban figyelmeztetnek: lehet még ennek böjtje, mert ami most elmaradt, valamilyen csapadék formájában később még bőven lejöhet. A fagy is visszatérhet. Csakhogy éppen akkor, amikor már nem kéne belőle. A növényeknek biztosan nem. De ki is kérdezi őket. A fagy biztosan nem, ámbár az ember másként is bánhatna velük. Akár már most is. És kezdhetné mindjárt a hóvirágokkal, meg a társaival, amelyek már (rég) előbújtak. Az embereknek mindössze annyit kellene tenniük, hogy békén hagyják őket. Nem tépik, vágják le és viszik el őket haza. A virágok ugyanis jól el vannak a saját helyükön. Nem vágynak szobadekorációs szerepre. Elvégre nekik is joguk van az élethez, tisztelethez, testi-lelki épségük és méltóságuk megőrzéséhez. Úgy sokkal jobban érzik magukat, mint élettelenül egy váza vízében, ahonnan néhány nap múlva a szemétbe kerülnek.
