A farsang örömünnep. Télűző, tavaszköszöntő mulatságokat tartottak egykor a vízkereszttől hamvazószerdáig tartó hetekben. Táncmulatságokat rendeztek, leggyakrabban a kocsmákban. A legények sorra járták a lányos házakat, bálba vitték őket. Ezeknek a farsangi összejöveteleknek főként a párválasztásban volt jelentőségük. Ám nemcsak a legények és a lányok mulattak, hanem a házasok és az idősebbek is. Fontos szerepe volt ilyenkor a bőségesen megterített asztalnak, az evésnek és az ivásnak, amire valószínűleg a batyusbál elnevezés is utal.
A lakodalmakat is ebben a télvégi időszakban tartották egykoron. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában azt is leírja, hogy a vízkeresztet követő vasárnapokat az Érdy-kódex így nevezi meg: első menyegzős vasárnap, másod menyegzős vasárnap, harmad menyegzős vasárnap stb., vagyis amikor az egyház nem tiltja a menyegzőket.
Ennek az időszaknak a csúcspontja a farsang farkának nevezett három napos ünnep, ami húshagyókeddel zárult. Sok közösség őrzi ma is a húshagyókeddi vidámságot, pl. a fölsőhegyi gyerekek ezen a napon vonulnak végig a falun jelmezbe öltözve „Vesszen a tél, jöjjön a tavasz!” skandálással.
A húshagyókedd utáni hamvazószerda keresztény eredetű, a farsangi időszak utáni első napot jelenti, ami a húsvét ünnepét megelőző nagyböjt kezdete.
Hamvazószerdán a szentelt hamuból keresztet rajzolnak a hívők homlokára: „Ember, emlékezz rá, hogy porból vagy és porrá leszel”. Főként a katolikus szertartás része a hamvazkodás. A hamuval hintés ősi jelképe a bűnbánatnak, mivel a hamu az elmúlásra, a halálra figyelmezteti az embert. Aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje, legalábbis így tartja a néphit.
Az egy napos böjtöt a torkos csütörtök követi, amikor elfogyasztották a farsangi ételmaradékot, és fölkészültek a húsvétig tartó nagyböjtre.
