Kampány (Illusztráció/Pixabay)
Kampány van!
Ilyenkor minden gond valahogy könnyebben, gyorsabban megoldódik, mint egyébként. Itt van például: a minap a faluban, az egyik utcában új aszfaltréteget húztak a már meglévő aszfaltra, ahol már évek óta a lyukak egymást érték, de ez senkit sem zavart. Még azokat sem, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy a közutakat felülvizsgálják, karbantartsák. Mindössze két nap kellett a boldogsághoz. Az első nap megtisztították az úttestet a rajta felgyülemlett portól, másnap már kamionszámra hozták is a gőzölgő aszfaltot, amit azonnal el is simítottak. És ez még nem minden! A többi utcában is betömték a kátyúkat, amely között volt két méter átmérőjű, húsz centiméter mély lyuk is. Hogy is ne, hiszen a falunk mellet közvetlenül, csupán pár száz méterre aszfaltbázis van. Orrunk alatt „illatozik” az aszfalt, legalább három évtizede. Nos, végre kifizetődött. (Hogy a falubeliek egészségére hogyan hatott és hat ki az aszfalt termelése közben keletkező rákkeltő anyag, arról most nem írok. Mert kampány van!)
Jelen volt a vezetőség is, megvizsgálta a munkálatok menetét. Két-három helybeli polgár is megjelent a „meglepetésszerű” vizitáción, de még többen voltak a „véletlen kíváncsiskodók”, akik személygépkocsival jöttek valahonnan, ki tudja honnan. De biztosan nem véletlenül jöttek, mert tudták, hova és mikor kell jönni. Egészen biztos, hogy nem voltak falubeliek, mert születésem óta a helységben élek, nagyjából mindenkit ismerek.
Vagy csak gondolom, hogy ismerek…
