Illusztráció (Pixabay)
A fene sok szabadidőnkben olyan dolgokkal is foglalkozunk, amelyet ugyan már évek óta megígértünk magunknak, de mindig elmaradt. Az utóbbi „hosszú hétvégén” például azzal vesződtem, hogy próbáltam rendszerezni a családi fotókat. Mindez azért ötlött fel bennem, mert küldtek egy felvételt egy hadihajóról, amelyről azt gondolták, olyan, mint az enyém volt anno a tengerészetnél. Na innentől el is szabadult a pokol!
A vége az lett, hogy 33 év után a világhálón megkerestem az egykori kantinos barátomat, akivel nagyszerű kalandjaink voltak a seregben. Az illető Bosanski Šamac-i muzulmán, s kiderült, a délszláv háborúban a poklot járta meg, majd New Yorkba került, s azóta is ott lakik. Sokat mesélt az ottani helyzetről, az életéről, arról, hogy szinte mindenkije odaveszett a ’90-es években, s beszélgetésünk végén egy kéréssel állt elő: „István, küldenél nekem néhány fotót a seregből? A háborúban minden fényképem odaveszett…”
Mondanom sem kell, annyira összeszorult a torkom, hogy köpni-nyelni nem tudtam. S hát ez váltotta ki bennem azt a bolond ötletet, hogy áttúrjam a több ezer képet. Találtam is néhányat megboldogult tengerész korunkból, de nincs meg az összes, így az előttünk álló víkendet is kereséssel, nosztalgiázással töltöm majd…
