Az elmúlt tíz évben (lehet több is), furcsa szokásokat alakítottak ki bennünk a fogyasztói trendek. Szinte már nincs olyan élelmiszerbolt, könyvkereskedés, bútorüzlet, vagy gyógyszertár, vendéglátóipari létesítmény, szórakozóhely, szabadidőközpont, ahol nem kínálnak fel hűségkártyát. A fogyasztók pedig annak reményében, hogy megtakaríthatnak pár dinárt a háztartásuk költségvetésében, gyűjtik azokat. Én már külön dobozt különítettem el erre a célra, és csak azt viszem magammal, amire szükségem lehet. A technológia fejlődésével lassan ezt a gyűjteményt applikációk váltják fel, és már csak az okostelefon memóriáját kell azokkal terhelni…
Éppen ezért furcsa, amikor az évekig jól működő kartonos-pecsételős módszert nem a legkorszerűbb lehetőséggel, hanem éppen hűségkártyával váltják fel, mint ahogy azt kedvenc kávézómban teszik most. Teljesen logikátlannak és értelmetlennek tartok kártyánként 300 dinárt költeni minden kávérajongóra, hogy azután az további kedvezményeket valósítson meg, amikor jól működő applikációk is vannak (de hát engem nem kérdezett senki). Különösen az adatfeldolgozás és a személyes adatok védelme miatti felelősség teszi aggályossá. Az én esetemben ugyanis a kitöltött űrlapnak nyoma veszett a kávézó és a nyomda között. Lehet, elfújta a napok óta oly bosszantó erejű belgrádi Kossava.
Szerencse, hogy a kávéfelvételhez és a hűségkártyához nem kell igazolványt felmutatni, így az adott esetben akár Zöld Almának is nevezhettem magam. Ebből is látszik: fontos jól megfontolni, kinek adjuk meg személyes adatainkat.
