Illusztráció (Pixabay)
Nem gondoltam volna, hogy az élet, bár egyelőre csak részben, nekem ad igazat. Több tanúm van rá, hogy megpendítettem a témát, végül elálltam tőle, mert mindenki tévesnek és kivitelezhetetlennek látta. És ahogy olvastam, külföldön is mindenütt éppen az ellenkezőjét szorgalmazták.
És akkor jött a vírus.
Úgy kezdődött, hogy egy ismerősöm megmutatta, milyen nehéz az unokája iskolatáskája. Alig cipeli szegény. Én ezt gyorsan megoldanám, mondtam. A korszerű információs technológiát nem tiltani kellene a gyerektől, hanem hasznosan alkalmazni. Egy kisebb laptopban vagy tabletben ott lehetne az összes tantárgy teljes tananyaga, és táska nem is kellene. Ugyan már, hogyan gondolod? Az csak butítja a gyerekeket! Ha csak csevegésre, zenére és Facebookra használja, lehet, viszont, ha… Ne is mondd tovább! Nem kell a gyereknek az iskolában a mobil! Bocsáss meg, de marhaságot állítasz!
És így néhányszor.
És akkor, ismétlem, jött a vírus.
Azt hiszem, hogy a tanügy semmit se tanul az elektronikus oktatás tapasztalatából, és marad a nehéz táska. Tudom, hogy miért. Még véletlenül sem kívánom, hogy egy másik vírus adjon nekem megint igazat.
