Óvodában (Illusztráció/Pexels)
Mintegy két hónap után a héten ismét megnyílt az óvoda. Hetekig készültünk erre az eseményre. Eleinte csupán kételkedve, hogy igazak lesznek-e a híresztelések, és ha igen, akkor hogyan fog mindez megvalósulni a gyakorlatban. Később – a karantén ideje alatt is folyamatosan aktív – óvodai Viber-csoporton is tudatták az óvónők a legújabb döntéseket, fejleményeket és szabályokat. Naponta több üzenet is érkezett, aggódó, kételkedő anyukáktól, akik előbb bejelentették a gyermek indulását, majd később lemondták. Legtöbben attól tartottak, hogy még nem biztonságos óvodába küldeni a gyereket. Többségük más megoldást talált. Követve az útmutatásokat, beszerezve a szükséges bizonylatokat, felkészültünk a napra. Mindez nem kis odafigyelést követelt, mivel két hónap alatt teljesen átformálódott a munka- és az életritmusunk. Ismét bele kellett rázódni már a gondolatba is. Sokat beszélgettünk a fiammal arról, hogy ezentúl újra korán kell kelni, és hogy milyen óvintézkedés és egyéb lépés következik. Az óvónénik is bemutatták virággal, csillaggal díszített maszkjukat a Viberen keresztül – amiben hétfőn várni fogják a kicsiket.
A huszonöt fős csoportból, végül négy gyerek indult óvodába. A bejáratnál öt fős csapat várta az érkezőket. Maszkban és kesztyűben vezettük a csemetéket a bejáratig. Az óvónők lázat mértek, átadtam a szükséges dokumentumokat és a holmikat. A fiam beléphetett a folyosón túlra. Integetés.
Délután, hasonló lépéseket követően sétáltunk hazafelé a fiammal, egy nagy sárga lufi, széles mosoly és hangos élménybeszámoló közepette!
