Takarítás (Illusztráció/Pexels)
Lehet, hogy sokaknak már az idegeire megyek, de én továbbra is a jót látom a rosszban. A várva várt nyitány első napján kedvenc sütödém a szerkesztőséghez közeli piacra költözött, így most hetente többször is pljeszkavicát, vagy a számomra legkedvesebb, uštipaknak nevezett, csipős húspogácsát reggelizek, de fejembe vettem, hogy a gyrost is megkóstolom, és biztosan sorba jön a Baščaršiján kötelező „tíz – hagymával” (deset sa lukom), hogy további perverzitásokról ne is beszéljek.
A hasam tehát már tele van, de a múlt hét végén újabb jó hír érkezett: hónapok óta takarítónőt keresek, mert bár kényszer-bezártságomban én is porszívóztam, port töröltem, és még a lusztert is befújtam fertőtlenítőszerrel (hogy minek?!), vannak olyan dolgok, amihez női kéz és szem kell, mint például a pókhálózás, ablakmosás, szőnyegpucolás és más ilyen huncutságok. Az előző négy takarítónőm közül négy az utóbbi években külföldre költözött, de a napokban jelentkezett egy újabb, hogy bizony ő most elvállalná kis lakásomat.
Ez is ki van pipálva tehát, s ha a következő napokban a bürokráciával is sikeresen megküzdök néhány papír, irat kapcsán, akkor már csak azt kívánom, hogy ne fulladjak meg ettől a maszktól, amit megint mindenhol hordani kell, mert megbüntet bennünket az ellenőr!
Ez utóbbinak talán a most osztogatott 100 euróhoz van köze?
