Nem tudom, hogy az angol John Montagu, Sandwich 4. grófja, ha élne, miképpen vélekedne arról, hogy az általa annyira kedvelt, ezért róla elnevezett „gyorskajának” egy nyugat-balkáni országban politikai töltete is van. A fáma ugyanis azt tartja, hogy a fentiekben megnevezett úriember politikai elfoglaltságai mellett rengeteg időt szentelt a szerencsejátéknak. Játék közben kevés ideje maradt enni, ezért szüksége volt egy olyan ételre, amihez nem kellenek evőeszközök és nem kell hosszabb ideig félbeszakítani a partikat. Szakácsa két szelet pirítós közé vágott húst adott neki, és így készült el a szendvics, amely lehetővé tette, hogy a gróf egyik kezével egyen, míg a másikkal szabadon játszhasson. Más teória szerint a hosszas íróasztali munkát nem szerette félbeszakítani étkezéssel.
Nos, ez az éhségűző falat „másodvirágzását” a múlt század kilencvenes éveiben, térségünkben kezdte élni, elsősorban annak köszönhetően, hogy az akkori hatalmon lévő párt ezzel etette meg a tüntetéseire vezényelt híveit, no meg a látvány kedvéért a közvállalatok dolgozóit is. „Járt utat járatlanért el ne hagyj”, így a szendvicsosztás azóta is dívik a tüntetéseken.
