Többször előfordult már, hogy a napi bevásárláskor nincs nálam elég pénz, ami meglehetősen bosszantó, hiszen haza kell menni még egy „pirosért”. A sarki pékségben igen furfangosak, csak 150 dinár feletti vásárlás esetében lehet kártyával fizetni, ha ennél kevesebbért veszünk valamit, azt csak készpénzért tehetjük. Az esetek többségében azonban a piacon maradok pénz nélkül, mert ott továbbra is csak készpénzért lehet vásárolni. Egy pár paradicsom, egy-két retek, karalábé, újhagyma és már vékonyodik is a pénztárca. Aztán megcsap a friss eper illata, mellette viszont a ropogós cseresznye kacsingat, ezért úgy döntök odaadom a friss „pirost”, amit nemrég nyomott ki a pénzautomata, nem tudok ellenállni. Egy ropogóst a ropogósért. Pénzem nem marad, így kénytelen vagyok hazaugrani, a fiókban még maradt egy kis zsozsó. Amint hazaérek, a gyerkőcök már szedik is elő a cseresznyét, mossák, dézsmálják. Elnézem őket, ahogyan falják a friss gyümölcsöt. Ezért megéri kétszer fordulni. Én is lopok egy szemet, és elropogtatom a boltig.
