Már jó ideje zajlanak a munkálatok a Belgrád és Budapest közötti új vasút megépítésén. A vasút egyebek mellett áthalad a pirosi határon is, gyakorlatilag kettévágja. Közérdek ide vagy oda, meg a propaganda, hogy ennyi meg ennyi hasznot hoz majd a vasút a társadalomnak, a pirosi termelőknek temérdek bosszúságot okoznak a munkagépek és a kivitelező hanyagsága.
Miről is van konkrétan szó? A dűlőutakat a falutól a munkálatok színhelyéig mintegy 4 kilométeres hosszúságban összevissza vágták az építkezéshez szükséges anyagot szállító nyergesvontatók. A kamionok néhol a termésbe is belehajtottak, letaposták, amikor egy-egy tócsát kerültek ki. Hiába van az építőknek földgyalujuk, olyan erőgépük, amely rendbe hozhatná a termelők részéről éveken keresztül karbantartott utakat, nem jut eszébe senkinek, hogy az eredeti állapotba visszaállítsa.
De ez még nem minden. Mert az utakat rendbe lehet majd hozni, de azt már nem, hogy a pirosi határban az eddigi három vasúti átjáró helyett ezentúl mindössze egyetlenegy lesz... örökre. Kilométereket kell kerülniük a gazdáknak, hogy eljuthassanak a földjeikig. Ez persze nem érdekel senkit, meg az sem, hogy mennyi idő, erő és főként üzemanyag fogy majd el éveken, évtizedeken keresztül a hiábavaló traktorozgatásra, a kerülőutakra.
Azt már mindenki tudja, ha valaki fel is vetné a kérdést, miért csak egy felüljáró, a felelet az volna, nincs pénz többre, ennek az egynek a megépítése is milliókba kerül.
De a józan paraszti logika sem marad adós: ha nincs pénz, akkor bele sem kellett volna kezdeni a munkálatokba.
Ennyit a közérdekről…
