Pünkösd hava. Ígéret hava. Virágzó élet hava. Mi májusnak nevezzük a sokak által szerelem hónapjaként számon tartott tavaszutót. Íróinkat megihletik a májusi fények, hangok, rezzenések, a fiatalokat kicsalogatja a csillagos éjszaka, a folyók, a fák, a madarak csobognak, zizegnek, csicseregnek. Pedig Márai Sándor szerint nem árt óvatosan élni ízeivel, fényeivel és illataival. A mező és a vetés szalonspiccesen imbolyog, pezsgőzés után pedig mindig fizetni kell valakinek. Így aztán a májusi szerelem is megbízhatatlan.
Mint ahogyan az időjárás is teljesen kiszámíthatatlan. A történelmi feljegyzésekben is van példa a nagy változékonyságra. Egyik ilyen följegyzés nagy havazásról számol be 1125 májusában, ami egész Közép-Európát érintette. De még ugyanabban az évszázadban volt olyan év, amikor májusban már arattak a Tisza mentén.
A népi megfigyelés őrzi ezeket a időjárási különbözőségeket, sok hiedelem fűződik például Pongrác, Szervác, Bonifác, vagyis a három fagyosszent napjához. Ezek a napok az időjárás átmeneti lehűlését jelzik, ilyenkor nem vetettek. A fagyok ellen füstöléssel és tűzgyújtással védekeztek. Topolyán például úgy tartották, Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok. Ezért haragusznak ránk, emberekre.
Várjuk a májust, de legyünk óvatosak a ránk zuhanó fényárral!
