EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből:
Abban az időben: Jézus, látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket üldöznek az igazságosságért, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben.” (Mt 5, 1-12a)
A nyolc boldogságnak nevezett evangéliumi részlet van előttünk. Habár sokaknak jól ismert szöveg, mégis érdemes erről egy kicsit elmélkedni, elgondolkodni.
A nyolc boldogság üzenetét nem tudják felfogni és nem tudják értékelni „a világ szerinti bölcsek, hatalmasok, előkelők”, csak ezek ellentétei, akikről Szent Pál írta a korintusiaknak címzett levelében: „Nem sokan vannak köztetek, akik a világ szerint bölcsek, és nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket; s ami a világ szemében gyönge, azt választotta ki, hogy megszégyenítse az erőseket. Ami a világ előtt alacsonyrendű és megvetendő, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik látszanak valaminek.” Aki öntelt, magabiztos a földi dolgokban, az nem a Nyolc Boldogság szerint látja az életet, hanem úgy, hogy a földi sikerek a boldogság. A földi élet sikerei pedig pont az ellenkezője annak, amiről Jézus az Evangéliumban beszél. Ezek a földi értékek ugyanis mulandóbbak mint maga a földi élet. Lukács evangélista ezért írja a jajokat is a boldogságok után: „Jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok! (Lk 6, 24-25)
Először is azt kell megértenünk, hogy Jézus itt nem a földi élet boldogságairól, örömeiről beszél. Nem a földi dolgainkban kéri az átértékelést, bár ha komolyan vesszük és megvalósítjuk a nyolc boldogságot, annak nagyon jó és erős hatása lesz a földi életünkre is. Jézus itt a belső, lelki, az örök életre irányuló boldogságokról beszél. Mint ahogy általában, itt is az Isten országáról szól. Minden evangéliumi boldogság meg akar óvni minket attól, hogy valaminek a rabjai legyünk, ami a lelkünk és örök életünk kárára lehet bennünk. Igaz, hogy több féleképpen is lehet értelmezni, magyarázni a boldogságokat, de mindenképpen az Isten országának kibontakozását irányozzák elő bennünk és életünkben.
Ha lélekben szegények vagyunk, akkor megszabadulunk az anyagi javaknak való alárendeltségtől, a lelket bénító fukarságtól, az önző, a csak magunknak szerzéstől, a félelemtől, hogy valamit elvesztünk, vagy valamiben megrövidítenek minket. Ha így élünk, nyitottak leszünk a lelki dolgokra, az Isten országának befogadására.
Boldogok a szomorúak, akik az evilági szomorúságukba nem vesznek bele, mint a mókuskerékbe, állandóan magukat sajnálva, hanem át tudják ölelni a szenvedő Jézust, és tudják egyesíteni szomorúságukat Krisztus keresztjével. Szent Pál írja a kolosszeieknek: „Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára.” (Kol 1, 24) Aki így szomorkodik, az vigasztalást nyer, mert értelmet kapnak a küzdelmei.
Boldogok a szelídek. Régi görög bölcsesség, hogy az erőszak erőszakot szül. Pál apostol viszont azt javasolja: „Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.” (Róm 12, 21) Első tekintetre sokszor úgy tűnik, hogy a szelídség és a jóság gyönge, de hosszabb távon a jó és a szelíd győz, és az erősebbnek bizonyul, mert Istennél erősebb nincs.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot, akik Istenbe vetett hittel és bizalommal viselik a jogtalanságot. Ezek nem azok, akik a földi bíróságoktól vagy hatalmasságoktól várják az igazságszolgáltatást, hanem Istentől. Ez az ószövetségi Jób, vagy az evangéliumi szegény Lázár: Istenre hagyatkozva voltak türelmesek a szenvedésben. Isten igazságszolgáltatása merőben más, mint az embereké. Az emberek csak megtorolják az igazságtalanságot az elkövetőn. Isten annak lesz a jutalma, aki elszenvedte az igazságtalanságot. Isten senkinek sem marad adós. Boldog az, aki ezzel a tudattal viseli az élet viszontagságait. Ez a vértanúknak a nagysága.
Boldogok az irgalmasok. „Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítéltek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni.” (Mt 7, 1-2) Ehhez nem sok kommentár kell. Az irgalmatlanság azt is tönkre teszi lelkileg, aki már itt a földi életben irgalmatlan.
Boldogok a tisztaszívűek, és a békességszerzők, mert meglátják Istent, Isten fiainak hívják őket. A bűn azt jelenti, hogy vagy hanyagságból, vagy valamilyen isteni parancs megszegése által elutasítottuk Istent, elfordultunk tőle. Aki ilyen lelki állapotban van, az nem tisztaszívű, az sötétségben él, bár szavával esetleg vallja, hogy ő hívő. Aki bűneit meggyónja és törekszik tiszta szívű lenni, az már ebben az életben is megtapasztalja Isten közelségét, kap lelki erőt, rendeződnek a dolgai, és az örökre Isten gyermeke lesz. „Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” (Jn 1, 12)
Van még egy ráadás is az eddigi boldogságokra: „Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságosságért. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket.” Jézusnak ezek a szavai napjainkban is nagyon aktuálisak. Nálunk még ebben a pillanatban csak inkább egyes emberek csúfolnak vagy bántalmaznak keresztény hitéért. A világon azonban nagyon sokfelé vannak véres üldözések és egyáltalán nem lehetünk biztosak, hogy ez nálunk nem fog előfordulni. Most kell erősítenünk a lelkünkben a Jézus melletti kitartás hősi bátorságát a kis dolgokban, hogy később is legyen kellő lelki erőnk az akkor kapott kegyelem erejével kitartani. Jézus előre látta a nagy küzdelmeket, ezért bátorít bennünket: „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16, 33) Azt mondja Jézus, hogy ezek boldogok, mert: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 10, 22) „Övé lesz a mennyek országa, nagy lesz a jutalma az égben.” Mt 5,10.12).” Ő lesz az, aki utoljára nevet.
