Az eddigi bejelentések értelmében a Magyar Nemzeti Tanács az év első felében fogadhatja el a középtávú tájékoztatási stratégiát. A nemzeti tanácsnak korábban a 2011 és a 2016 közötti időszakra vonatkozóan volt médiastratégiája. A tervezett intézkedésekről, továbbá a vajdasági magyar médiatér helyzetéről és jellegzetességeiről Kabók Erika újságíróval, napilapunk nyugalmazott munkatársával és az MNT Végrehajtó Bizottságának tájékoztatásért felelős tagjával beszélgettünk.
Hol tart a médiastratégia kidolgozása?
– A stratégia tervezete elkészült, jelenleg a finomításokra összpontosítunk. Terveink szerint a végleges szöveg e hónap végig elkészül, majd márciusban és áprilisban megszervezzük a közvitákat. Feltehetőleg három közvitát rendezünk meg, Szabadkán mindenféleképpen, Újvidéken is, de egy összegző, azaz záró közvitát ugyancsak megpróbálunk összehozni. Az MNT az elképzelések szerint júniusban fogadhatja el a 2023 és a 2028 közötti időszakra szóló stratégiát. A dokumentum sarokpontja értékelésem szerint az időszerű, az objektív és a színvonalas tájékoztatás erősítése, különböző intézkedések révén. Amennyire fontos, hogy szakmailag képzett munkatársak dolgozzanak a médiaházakban, ugyanannyira fontos az infrastruktúra, valamint az is, hogy művelt, illetve sokoldalú személyiségeket vonzzunk be az újságírói szakmába.
Melyek a dokumentum tervezetének sarkalatos intézkedései?
– Készül egy újságírói kézikönyv, ez február végén már nyomdába kerülhet. A kiadvány 300 példányban jelenik meg, hiszen számításaink szerint ennyi lefedi a magyar nyelven dolgozó médiamunkásokat. Szakmai képzéseket ugyancsak tervezünk. Tudatában vagyok annak, hogy az említett elképzelés támadható, hiszen most már magyar nyelven is elérhető az egyetemi képzés, ám szerintem minden újságíró tudja, hogy kezdőként a gyakorlati ismereteket a helyszínen, az adott szerkesztőségben szerezte meg. Egyrészről pártfogó szakmai képzéseket tervezünk szervezni, ennek keretében a kezdő újságírók az általános tudnivalókkal ismerkedhetnek meg a különböző előadásokon. Nemcsak a műfajismeretre gondolok, hanem például a politikai, a társadalmi és az egyéb ismeretekre egyaránt. Ezenkívül a szerkesztőségekben a mentorprogramot kell megszervezni, ennek keretében a pályakezdő újságírókat, illetve egyéb médiamunkásokat tapasztalt kollégák segítenék. Amikor fiatal újságíró voltam, ez ekképpen működött a Magyar Szóban és a tapasztalat azt mutatja, hogy a mentorprogram célravezető. Szerintem nem szabad megelégednünk azzal, hogy az Alkotmányban szavatolt jogunkkal összhangban van magyar nyelvű tájékoztatás, hanem arra kell törekedni, hogy az minél színvonalasabb legyen. Ez csakis akkor lehetséges, ha a médiamunkások szakmailag felkészültek, sokoldalúak és műveltek. A stratégia a magyarországi, valamint a szerbiai közmédiával való együttműködés különböző szintjeinek a lehetőségére is kitér. Értékelésem szerint a médiaházaknak ideiglenesen el kell engedniük munkatársaikat, hogy máshol is tapasztalatot szerezhessenek. Ami az infrastruktúrát illeti, tudjuk, hogy a technológia fejlődése gyorsaságának okán, kiváltképp a televízió és a rádió esetében, állandó lépéstartás és újítás szükséges. A tájékoztatás területén a legnagyobb történés az, hogy a Magyar Szó újvidéki székházát új tartalmakkal töltik meg. Megkezdődött a nyomda kiköltöztetése, ennek helyén bölcsőde alakul, de sajtómúzeumot, konferenciatermet és irodalmi kávéházat is kialakítanak. Lehet azt mondani, hogy ez nem tartozik a sajtóhoz, ám bizony hozzátartozik. Megváltozott világunkban, amelyben az internet egyre nagyobb teret hódít magának, különösen fontosak az emberi kapcsolatok. Ha az említett projektummal sikerül visszaállítani a valamikor szellemi központnak számító Forum-ház régi fényét, akkor már nagyot léptünk előre, hiszen Újvidéknek lesz egy úgynevezett magyar háza. Ez mindenféleképpen kihatással lesz a napilapra is. A szociális kérdésekkel ugyancsak foglalkozni tervezünk. Nem titok, hogy azért nem sikerül tehetséges fiatalokat bevonzani a szakmába, mert a bérek olyanok, amilyenek. Megfogalmazódott az elképzelés, hogy a médiamunkások szociális helyzetének a felmérését követően vagy lakásalapot kellene létrehozni, vagy szolgálati lakásokat elérhetővé tenni, azaz abban segíteni a fiatal újságírókat, hogy saját ingatlanhoz jussanak. Szerintem lényeges, hogy aki elhelyezkedik, annak perspektívája legyen és ne merüljön fel benne alternatívaként a magyarországi munkavállalás lehetősége. Éppen a napokban küldtük ki a médiaházaknak az általam összeállított kérdőívet, ebben az iskolai végzettséggel, továbbá az alkalmazottak szociális helyzetével, életkorával, valamint az igényelt szakmai képzésekkel kapcsolatban fogalmaztunk meg kérdéseket. A kiértékelést követően látjuk, hogy hol tartunk és ehhez igazítjuk majd a stratégia mentén kezdődő konkrét munkát. Mivel rendkívül fontosnak tartom az újságírók tekintélyének erősítését, illetve láttatását, feltett szándékom, hogy a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének évente kiosztott szakmai elismeréseihez pénzjutalmat is mellérendeljünk. A megvalósítás módszertanát még nem dolgoztuk ki, elképzelhetőnek tartom, hogy a pénzjutalmakat a szerkesztőségek „dobják össze”, de azt is, hogy pályázás révén teremtsék elő a szükséges keretet.
Kabók Erika (Molnár Edvárd felvétele)
A megfogalmazott tervekről szólva korábban már említette az olvasóvá nevelést. Miképpen valósítanák meg ezt a célkitűzést?
– Világszerte bajban van a nyomtatott sajtó. Az, hogy a vajdasági magyarság az egyetlen olyan nemzeti kisebbségi közösség Szerbiában, amelyiknek napilapja van, politikai kérdés. Ameddig csak lehet, fenn kell tartani ezt a helyzetet. Számtalan honlap és hírportál van, ám nyomtatott napilap egyetlen, a Magyar Szó. Éppen ezért mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megőrizzük és életben tartsuk. Elődeink bölcsek voltak, hiszen nem sokkal a Magyar Szó elindítását követően gyermeklapokat is alapítottak. Ezzel kis olvasókat szereztek, illetve kinevelték a „felnőtt lap” olvasóit. A stratégiában szerepel a célkitűzés, hogy megpróbáljuk az iskolákban népszerűsíteni a Jó Pajtást és a Mézeskalácsot. Különösen a Mézeskalács rendkívül igényes gyermeklap, művészi alkotásokat tartalmaz, hiszen zseniális illusztrátorokat kérnek fel együttműködésre. Szeretnénk meggyőzni úgy a tanárokat, mint a szülőket és a gyerekeket, hogy ne a Magyarországról behozott lapokat vásárolják, hanem saját termékeinket részesítsék előnyben, hiszen ezek elsősorban a mi gyerekeinkről szólnak. A magyarországi gyermeklapok megvásárlása mindenekelőtt Észak-Bácskában jellemző.
Milyen intézkedésekkel erősítenék az anyanyelvű tájékoztatást a szórványban?
– Nagyon nagy bajok vannak a tájékoztatással a szórványban. A megoldást nem tudom, hiszen nem birtoklom a bölcsek kövét. Január elején kezdődő körutam egyik első állomása Közép- és Észak-Bánátban volt. Itt terveim szerint négy kisújság főszerkesztőjével kellett volna találkoznom, végül hárommal sikerült. Azt tapasztaltam, hogy Kisorosz, Magyarcsernye, Muzslya és Torda térségében helyi magyar tájékoztatás nincsen, csupán az említett kisújságok, ezeket lelkes emberek készítik, de tény, hogy a lapok megjelenése egy-egy emberen múlik. Szeretném, ha sikerülne évente egyszer megszervezni egy olyan nagy médiatalálkozót, amelynek köszönhetően új kapcsok és kapcsolatok alakulhatnának ki. Meg kellene teremteni a találkozás lehetőségét. Abban is biztos vagyok, hogy ha a feltételek jobbá válnának, akkor több fiatalt sikerülne megnyerni ennek a szakmának, abban az esetben pedig a nagy médiaházaknak is sikerülhetne tovább erősíteniük tudósítóhálózatukat. Azt ugyancsak lényegesnek tartom, hogy a helyi önkormányzatok támogassák a magyar nyelvű tájékoztatást, azok mindenféleképpen, amelyekben hivatalos használatban van a magyar nyelv.
Az MNT hatáskörébe tartozó négy terület közül a tájékoztatás egyike azoknak, amelyek vonatkozásában az elmúlt években folyamatos volt az éles bírálat. Mindenekelőtt az MNT alapításában működő médiaházakat éri a kritika, hogy egyoldalúan, az egyszólamúság jegyében tájékoztatnak. Miként vélekedik ezekről a bírálatokról?
– Vannak etikai szabályok, Szerbiában is létezik újságírói etikai kódex, Magyarországon ugyancsak. A stratégiában jeleztük, hogy mi szintén kidolgoznánk az etikai kódexet. Ezekben a dokumentumokban az olyan általános elvekre térnek ki, mint amilyen a gyors, az időszerű és a valósághű tájékoztatás, vagy a témák több szemszögből való megközelítése és a személyiségi jogok tiszteletben tartása. Ugyanakkor kisebbségi újságírónak lenni részben más dolog. Értékelésem szerint nemcsak tájékoztatunk, hanem az identitás megőrzésében is lényeges szerepünk van, véleményt formálunk, de a nyelvművelésre is oda kell figyelnünk. Nem gondolom azt, hogy egyszólamúság jellemezné a médiát. Természetesen elsősorban a Magyar Szót értékelhetem. Elég az elsőtől az utolsó oldalig átlapozni, és amennyiben valaki valóban őszintén, illetve odafigyeléssel elemzi a lapot, akkor a médiaházban felhalmozódott szellemi tőkével szembesül, valamint a legkülönbözőbb műfajú, igényes írásokkal találkozik. Nem gondolom azt, hogy az lenne a többszólamúság, ha a legnagyobb érdekszervezetünket támadnánk, vagy sárdobálással foglalkoznánk.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
