Mirnics Károly kutatószociológus a vajdasági-szerbiai demográfiai mozgások, a népesedési politika és a szociális légkör talán egyik legjobb ismerője, több évtizedes tapasztalattal maga mögött fejti ki a meglátását:
– Harmincéves kutatási gyakorlat van mögöttem. A szubjektív elvárásaimat nagyon-nagyon félretéve a valós tényekkel szemben, csakis azokat az adatokat kívánom jobban kifejteni, amelyek a jelenlegi helyzet tárgyszerű leírásán alapulnak. Persze azért is, mert tudom, hogy kampánycsend idején jelennek meg a gondolataim. Nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a mi majdnem 100 éves kisebbségi sanyargatott sorsunk során először éljük meg, hogy Szerbiában a választások magyarbarát környezetben történnek. Erre eddig sohasem volt példa. A magyar kisebbségbarát környezetet a szerb állam alakította ki, hogy ezek a mostani választások ilyen légkörben bonyolódhassanak le.
Úgy érzi, hogy ilyenre eddig nem volt példa?
(Fotó: Molnár Edvárd)
– Emlékezzünk csak vissza arra, hogy a múltban mindig megtalálták a módját annak, hogy egy álmagyar politikai pártot is létrehozzanak és azt versenyeztessék azokkal, akik valóban ki akarták fejteni vagy képviselni a magyar kisebbségi érdeket. Úgy történt ez akkor, hogy a kormány-, akár ellenzéki pártok keretében indítottak egy-egy magyar embert, azzal a jelszóval, hogy az majd állítólag képviselni fogja a magyar kisebbségi érdekeket. Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek abban a nagy kormány- vagy ellenzéki pártban nem lehettek hivatottak erre, hiszen ez valójában lehetetlenség is volt. A magyar kisebbségi érdekeket valójában csupán kisebbségi pártok tudják igazából megfogalmazni.
A múltban azért történtek más irányú próbálkozások is?
– A múltban megtörtént az, hogy a magyarok szavazataiért versengtek úgy a szerb kormány-, mint az ellenzéki pártok, de sajnos előfordult az is, hogy a magyarok is, ott, ahol gyenge jellemű emberek jelentkeztek, versenybe szálltak azért, hogy a szerb pártokra voksoljon a magyar kisebbség. Ennek a szerb–magyar-barát környezet mostani légkörben és a jövőben is gátat fog vetni. Azért mondom ezt, mert először tapasztalhatjuk, hogy a magyar és a szerb népnek, Magyarországnak és Szerbiának nagyon-nagyon hasonló nemzetstratégiai elképzelései vannak, ami kölcsönös segítségnyújtásra utalja ezt a két országot. Jellemző ez a termelésben, a kereskedelemben, aminek már most látjuk a jelét. Biztosra vehető, hogy sok mindenben segíteni fogja ez a két nép egymást, ami a múltban nem volt jellemző. Egészen világos, hogy a kölcsönös vállalkozói, tudományos és szakembercsere útján a két nép nagyon sok szinten fog egymáshoz közelíteni, mert a tapasztalatcsere létfontosságúan szükségessé válik a két nemzeti stratégia elmélyítésében.
Konkrétan mi lesz majd ennek nálunk a hozadéka?
– Nagyon szeretném azt, hogy ne mi, magyarok mutassunk csak rá arra, hogy milyen hasznos a magyar kisdiákoknak magyarul tanulni, hanem maga a szerb állam intézményrendszere szorgalmazza azt, hogy a jövőben igenis a magyar tanulók magyar tannyelvű iskolába járjanak. Ennek már vannak jelei. Látom, hogy akadnak olyan személyek, akik az ilyen intézményeknek az élén állnak, magyarok, és szorgalmazzák a kérdés megoldását. De még jobban örülnék annak, ha maguk a szerbek mondanák ezt.
Mindenképpen ez közös érdek, de vannak más fontos kérdések, amelyek szintén megoldásra várnak?
– Amikor azt mondjuk, hogy vannak közös érdekeink, azok közül nagyon fontos a szinte azonos nemzetstratégiai célnak az orvoslása, konkrétan a népességfogyás megállítása. De nem bevándorlás útján kell ezt megoldani, hanem egy családbarát politika segítségével. Ennek a családbarát politikának az alapjait mind a szerb, mind a magyar politikai színtéren több ízben megkísérelték lerakni. Áttekintettem a demográfiai programot, amiből az derült ki, hogy sohasem sikerült elérni azt a kritikus számot, amelynek köszönhetően visszafordítható lenne a népességcsökkenés iránya. De ha a két nép összefog, és a megoldás lehetőségeit sikeresebben megpróbálja megtalálni, szerintem elérhető lenne a népességcsökkenés megállítása, sőt a növekedés is beindulna.
Ehhez mindenképpen összefogásra van szükség.
– Persze. Sokszor panaszkodtunk arra, hogy jaj, a magyarok mennyire széthúzóak, sőt ezt a széthúzást néha szították is a múltban a velünk együtt élők, de meggyőződésem, hogy a jövőben erre egyre kevésbé lesz érdek és példa. Ha pedig megszűnik a széthúzás, akkor mi más alakulna ki, mint az összefogás, ami azt jelenti, hogy különböző korcsoportok, különböző társadalmi rétegek megtalálják a közös érdeket a magyar kisebbségen belül. Azt gondolom, hogy ennek máris látható a kezdete, mert tudatosodik lassan az, hogy csak az összefogás tudja képviselni a magyar kisebbségi érdeket. A széthúzás erre képtelen. Most először határozottan érzem, hogy kialakul a magyar összefogás.
Talán az is serkenteni fogja az összefogás kialakulását, hogy az európai példák is erre mutatnak rá?
– Európában ma mindenki koalíciók és kompromisszumok mentén politizál. Nem lehet másként, polgári társadalomra nem jellemző a magas százalékú választási eredmény egy-egy párt esetében. Ellenkezőleg, nagyon is közel állnak a mutatók egy-egy szavazás után egymáshoz. Ezért szükséges a polgári pártokban mindig a koalíció meglelése. Ez lehetséges lesz itt a magyar kisebbség esetében is, hogy egy erős koalíció javítson mindazon károk hatásán, ami az elmúlt jó néhány hónapban érezhető volt. Ez semlegesíteni fogja az esetleges veszteségeket, és biztos jó irányba visz el bennünket.
