Bunford Tivadar vállalkozó, a szabadkai városi képviselő-testület elnöke 1999 óta tagja a Vajdasági Magyar Szövetségnek. Jelenleg a VMSZ szabadkai szervezetének elnöke, valamint a Szerbiai Gazdasági Kamara igazgatóbizottságának a tagja.
Fotó: Dávid Csilla
A szabadkai városi képviselő-testület elnökével az elmúlt 50 nap eseményeiről, a temetkezési magánvállalatok kezdeményezéséről, a városi hatalmat ért bírálatokról és a Prosperitati Alapítvány munkásságáról beszélgettünk.
Hogyan értékelné a hivatalba lépése óta eltelt ötven napot?
– Óriási megtiszteltetés számomra és a Vajdasági Magyar Szövetség számára egyaránt, hogy engem választottak meg a városi képviselő-testület elnökévé. Az április 24-i választások eredményei szerint 31 képviselői helyet kapott a Szerb Haladó Párt, 11-et a VMSZ, 11-et a Polgári Mozgalom Szabadkáért, 6-ot a Demokrata Párt, 3-at a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és 1-1-1-et az Orosz Párt, a Tolerancia és a Szerbiai Bunyevácok Pártja. A kampány ideje alatt sem titkoltuk, hogy koalícióra fogunk lépni az SZHP-val, és minden a megbeszéltek alapján is történt. A körülményekre való tekintettel, hogy a Magyar Mozgalom Szabadkáról indult és ott van a legnagyobb támogatottsági tábora, az elért eredményt nagyon jónak találom. Ha valaminek az árát meg kellett fizetnünk, akkor ezzel megfizettük, és most eljött az építkezés ideje. Pozícióban vagyunk, a koalíciós tárgyalásokat sikerült úgy véghezvinni, hogy 30–70 százalékban osztottuk szét a funkciókat. A haladókon keresztül koalíciós partnerként belépett a hatalomba a Szerbiai Bunyevác Párt, így 43 képviselővel többséget képviselünk a szabadkai parlamentben. A funkciók kicsit több mint 30 százalékát sikerült megszereznünk, és a három legsúlyosabb – a polgármesteri, az alpolgármesteri és a városi képviselő-tesület elnöki – tisztség közül kettő a mienk, a VMSZ adja az alpolgármestert és a városi képviselő-testület elnökét.
A június 2-ai képviselő-testületi ülésen megválasztottuk a képviselő-testület elnökét és titkárát, dr. Ladócki Gyula személyében, majd a második képviselő-testületi ülésen a polgármestert, az alpolgármestert és a tanács tagjait. A tanácstagból hármat mi adunk, az alpolgármestert, a gazdasággal és mezőgazdasággal foglalkozó tanácsost, de rajtuk kívül adunk még egy polgármestersegédet is.
A gazdasággal és a mezőgazdasággal foglalkozó tanácsnoki funkció igen fontos számunkra. A kampányban is arról beszéltünk, hogy számunkra Szabadkán a munkahelyteremtés a legfontosabb, hiszen általa egzisztenciát teremthetünk a polgároknak, és megakadályozhatjuk valamennyire az elvándorlást is. A harmadik képviselő-testületi ülésen megválasztottuk a Pro Urbe díjasokat, a díszpolgárt, majd a tizenhatodik napirendi pont alatt az a polgári kezdeményezés került megtárgyalásra, amelyet a Funero, a Corpus és az Urna temetkezési magánvállalkozások kezdeményeztek Szabadka városának temetkezési szabályzatával kacsolatban. A három vállalat 15.100 aláírást gyűjtött össze.
Miskolczi József, az egyik érintett temetkezési magánvállalat igazgatója mégis úgy értékelte, hogy semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét. Miként látja a problémát?
– A probléma visszavezethető több mint nyolc évre. Szabadka városának temetkezési szabályzata nincs összhangban az ezt rendező kommunális törvénnyel. 1994 tájékán az akkori községi képviselő-testület olyan határozatot hozott, amellyel szinte monopolhelyzetbe került a Funero temetkezési magánvállalat. El kell mondani, hogy a Funero színvonalas változást hozott be a temetkezésekbe. Humánus, méltóságteljesebb, kegyeletteljesebb lett általa a temetés, egyenruhákat és ceremóniát vezetett be, de monopolhelyzetbe került. Eközben Szabadka város temetkezési közvállalata, a Pogrebno, az elmúlt időszakban csak úgy tudott fennmaradni, hogy a városi költségvetés segítette. Az előző mandátumokban a közvállalat igazgatóját többször is bírálták, hogy miért nem tudja legalább pozitív nullával lezárni az évet. Az igazgatónő végül az alkotmánybírósághoz fordult, ugyanis úgy vélte, hogy törvénytelenség folyik. Az idén januárban Maglai Jenő volt polgármester kapott is egy átiratot az alkotmánybíróságtól, miszerint záros határidőn belül hozzák összhangba Szabadka temetkezési szabályzatát az idevágó törvénnyel. A polgármester ezzel csupán márciusban, a kampány idején kezdett el foglalkozni, amikor a szakszolgálattal készíttetett egy új szabályzatot, majd furcsamód a Magyar Mozgalom egyik vezéralakjaként Maglai ellene szavazott. A igazság kedvéért hozzá kell tennem, hogy Miskolczi József volt akkor az egyházügyi tanácsos. A szabályzatra egyébként beadtak több módosítási javaslatot is, ezeknek a nagyobb része azonban, úgy tudom – bár nem vagyok jogi szakértő –, ellentétes a hatályos törvényekkel. Meg kell jegyeznem, hogy folyamatban van az új kommunális törvény elfogadása. Tudomásom szerint amint megalakul az új szerb kormány, már ősszel napirendre kerül a jogszabály, amelynek hatályba lépése után újból összhangba kell vele hoznunk a Szabadkai temetkezési szabályzatot. Ettől függetlenül megkezdték az aláírások gyűjtését, majd június 2-án, a megválasztásom napján megkérdezték, hogy mikor adhatnák át nekem az aláírásokat. A következő héten annak rendje-módja szerint átvettük, iktattuk. Hozzá kell tennem, hogy az idevágó törvény azt látja elő, hogy a városi képviselő-testület elnökének és magának a városi képviselő-testületnek hatvan napon belül tárgyalnia kell a beadványról. Hangsúlyozom, nem új szabályzatot kell hatvan napon belül hoznunk, hanem tárgyalnunk kell a polgári kezdeményezésről. A kezdeményezést 12-én meg is tárgyaltuk, és utasítottuk a szakszolgálatokat, hogy 90 napon belül hozzanak új szabályzatot, amelynek készítésekor maximálisan figyelembe veszik az idevágó törvényt. Ez egy picit problémás, ugyanis a törvényben az áll, hogy „temetkezési és más tevékenységek”, de nem tisztázott, hogy mi tartozik a temetkezési és a mi a más tevékenységek alá. Mi számít kereskedelmi tevékenységnek és mi nem? Arra kértem a szakembereket, közgazdászokat, jogászokat, hogy a polgárok érdekeit figyelembe véve oldják meg a problémát. Ugyanakkor megkaptam a Versenyvédelmi Bizottság ajánlatát, hogy miként védjük a konkurenciát. A polgárok érdekében történik a konkurencia megjelenése, hiszen az árak letörését jelenti. Mivel elég sok támadás ér bennünket a temetkezési szabályzattal kapcsolatban, beleástuk magunkat az ügybe és igencsak meglepődtünk azon, hogy milyen nagy haszonkulccsal dolgoznak ezek a magánvállalatok. Nem tartjuk becsületesnek, ha valaki azt állítja magáról, hogy a polgárok érdekeit védi, miközben a becsületes haszonkulcson felül vesz ki pénzt a zsebünkből. Mivel az ügyben igazságosnak kell lennünk, ezért igen nagy a felelőssége a városi képviselő-testületnek, és semmiképp sem fogadhattuk el a mozgalom javaslatát, hogy a szakszolgálatok augusztus 1-jéig készítsenek el egy új szabályzatot.
A városi képviselő-testületi üléseket elnézve a Mozgalom a polgári Szabadkáért a jelenlegi hatalom egyetlen kritikus ellenzéke.
– A Mozgalom a polgári Szabadkáért képviselői csoport – amely hat magyar és öt más nemzetiségű személyből áll – elvtelen támadásokkal próbálja kikezdeni a hatalmat. A városi képviselő-testületben egyedül ők próbálnak valójában ellenzékként fellépni. A volt polgármester egyik sajtótájékoztatóján meg is jegyezte, hogy Bogdan Laban polgármester, Horvát Tímea alpolgármester és Újhelyi Ákos gazdasági tanácsos képességei nem ütik meg az általuk betöltött tisztség szintjét. Úgy gondolom, hogy minden tisztességes és korrekt ellenzék meg szokta adni a 100 napot a mindenkori hatalomnak, hogy bebizonyítsa rátermettségét. Nem korrekt idő előtt ilyen sajtótájékoztatókat tartani, sőt olyanokat állítani, hogy az új polgármester hatalomra jutása óta sokat romlott volna a közbiztonság. Jó a kapcsolatunk a rendőrséggel és a bírósággal is. Ettől függetlenül a volt polgármester nem húzhat meg egy választóvonalat, hogy eddig jók voltak, de most hirtelen megromlottak a dolgok. Emlékezzünk csak vissza a Szabadka belvárosával kapcsolatos botrányra, amikor a volt polgármester engedélyt adott, hogy a város történelmi magjában a Törley és Buday házakat lebontsák. Annak idején nagybetűs ígéreteket kaptunk, hogy korhűen lesz visszaépítve az épületek homlokzata, és három héten belül bemutatják a terveket, de nem így történt. Az utca szóban forgó oldala van lezárva, és még mindig folynak a föld alatti munkák, mi pedig nem vagyunk meggyőzve arról, hogy ugyanaz az utcakép alakul majd ki, amilyen volt korábban. Több hónapon át tartotta blokkolva Szabadkát a polgármester úr különböző felújítási, csatornázási munkálatokkal, és vagy túlköltekeztek, vagy a költségvetést szabták rövidre, de Újfalu helyi közösség két utcájában nem jutott pénz az úraszfaltozásra. Emellett igen nagy űrt hagyott a városi kasszában. Előre költekezve, néhány folyó kötelezettséget félrelökve költekezett. Tehát a volt polgármester úr sem vezette a várost jó házigazda módjára, mint ahogy elvárható egy ekkora város első emberétől. Többek között ezért sem tartom korrektnek a tőle érkező kritikákat.
Milyen terveik vannak a városban?
– A kampányban is elmondtuk, és mindent megteszünk azért, hogy három fő célunk teljesüljön ebben a mandátumban: tehermentesüljön Szabadka az átmenő forgalomtól, vagyis megépüljön a Y elágazás, befejeződjön a Népszínház építése, és Palics olyan tartalmakat kapjon, amelyekkel több napra ott tudjuk tartani a turistákat, a helyieknek pedig munkalehetőséget adhassunk. Ugyanakkor ajtóm folyton nyitva áll, a kisebb ügyeket, a kátyúzást, az aszfaltozást, a csatornázást az illetékesekkel folyamatban próbáljuk megoldani. A polgármesterrel jó az együttműködés, a bizalom megvan. Igyekszünk a polgárok szolgálatában állni.
Üzletemberként miként vélekedik a Prosperitati Alapítvány pályázatairól?
– Nagyon nagy örömömre szolgál, hogy az alapítvány megkezdte munkáját, amiért óriási köszönettel tartozunk Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek és a magyar kormánynak is. Bár ott voltam az ötlet megszületésénél, nem gondoltam volna, hogy mindennek ekkora hordereje lesz. Ez az ötvenmilliárd forint nekünk, vajdasági magyar vállalkozóknak óriási segítséget jelent, kiváltképp, hogy az eddigi támogatások a nullához közelítettek. Megnyíltak a lehetőségek a mikrovállalkozások számára. Akinek van ötlete, az el tudja indítani az életét, vehet egy gépet, termelhet, munkát adhat a családjának, később akár a szomszédjának is. Annak is örülök, hogy a feltételrendszer kellő szigorúsággal lett megalkotva, és a pályázók megalapozott tervekre kapnak pénzt. Fejlettségéhez viszonyítva kapja meg mindenki a pénzét, a kezdőkörben kicsi, majd a következő körben nagyobb összeget. Nem engedi, hogy valaki eladósodjon, vagyis a nagy lehetőségbe belefulladjon. A pályázó akkora lehetőséget kap, amit meg tud valósítani. Az is jó, hogy a szabályok nincsenek kőbe vésve, hiszen ha valamelyik pályázati fordulóra túljelentkezés van, akkor azt kibővítik. Ezek a pénzösszegek itt Szerbiában lesznek elköltve, itt fizetik be majd az áfát, tehát ez az államnak is friss pénzforrást jelent. A legfontosabb az, hogy kiderült, mennyire hihetetlenül nagy lehetőség és akarat van bennünk, vajdasági magyarokban. Ha kapunk egy icipici lehetőséget, mindjárt van ötletünk, és nem azon gondolkodunk, hogy vándoroljunk el, hanem azon, hogy miként tudunk megélni a szülőföldünkön, miként tudjuk belakni őseink földjét. Visszatér a vajdasági magyarok lakta településekre a pezsgés. Ennek köszönhetően itt születnek meg majd gyermekeink, tovább él a kultúránk, és lesznek iskoláink. A nagyvállalatok ugyanakkor a külföldi piacokon gondolkodnak, és a lehetőségeknek köszönhetően kompatibilis árut tudnak majd termelni az egyre igényesebb orosz, valamint a rettentő igényes európai uniós piacra is, miközben egyre több vajdasági magyar családnak adhatnak munkát.
