Az év eleje óta 30 olyan személyről tudunk, akik az emberkereskedők áldozatául estek. Közülük 10-en kiskorúak. Az emberkereskedők áldozataikat legtöbbször prostitúcióra kényszerítik, de nem ritka a munkaerő-kizsákmányolás sem, emelte ki Sanja Kljajić, az embercsempészet áldozatainak védelmével foglalkozó központ igazgatója.
Kljajić július 30-a, az emberkereskedők elleni küzdelem világnapja alkalmából arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi rendszer egyik legnagyobb hiányossága, hogy az emberkereskedelem résztvevőit nem büntetik meg kellő szigorral.
Statisztikai adatok szerint Szerbiában ugyanis az emberkereskedőket átlagban 3,9 év letöltendő börtönbüntetésre ítélik. A bírósági eljárások ugyanakkor nagyon sokáig tartanak, és az eljárás folyamán az áldozatok sokszor nem élveznek védelmet az elkövetőktől.
Kljajić a Tanjug hírügynökségnek adott nyilatkozatában kiemelte, tavaly megközelítőleg 40 áldozatot sikerült regisztrálni, míg az idén az elmúlt hét hónapban 30-at. Érdemes megjegyezni, hogy amíg tavaly a kiskorúak voltak az emberkereskedők célpontjai, az idén a harminc áldozatból 10 a kiskorú. Mégis a legtöbb esetben az emberkereskedők prostitúcióra kényszerítik áldozataikat, de a munkaerő-kizsákmányolás sem ritka.
– A kiskorúak esetében is a szexuális kizsákmányolás az emberkereskedők elsődleges célja, így 5 kislány esett az idén az emberkereskedők áldozatául – mondta Kljajić, aki hozzátette, hogy a kiskorúakat gyakran kényszerítik koldulásra, de még házasságra is.
Elmondta ugyanakkor, hogy 27 alkalommal, amikor emberkereskedelemmel kapcsolatos bejelentés érkezett, az áldozatok a menekültek közül kerültek ki, de ezek az esetek egyikében sem sikerült azonosítani az áldozatokat. Sanja Kljajić elmondta, nagyon nehéz, szinte lehetetlen azonosítani az emberkereskedelem áldozatait a tranzíció idején. Már csak azért is, mert az áldozat elsődleges célja, hogy minél rövidebb időn belül megérkezzen a célországba, még ha a cél elérésekor a kizsákmányolás valamilyen formájának áldozatául esik is. Így inkább titkolja sorsát, csak hogy elérjen abba az országba, ahová elindult. Az igazgatónő hozzáfűzte, az esetek többségében nagy a veszélye annak, hogy azok, akiket az út során kizsákmányoltak, az út végén továbbra is az emberkereskedők áldozatai maradnak.
– Semmit nem tudtunk tenni. Az érintett személyek teljes mértékben elutasították a felkínált segítséget, még az után is, hogy részletekbe menő beszélgetést folytattunk velük – mondta. Kiemelte, ezért lenne szükség nemzetközi együttműködésre, amely lehetővé tenné az áldozatok figyelemmel kísérését, illetve az adott pillanatban a segítségnyújtást.
