A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük, január 22-én. Ezen a dátumon, vagy épp megközelítve azt, számos magyarlakta településen ünnepi műsorra kerül sor. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, elődeink örökségének, ezek továbbadásának fontosságát hangsúlyozzuk, és megemlékezzünk Kölcsey Ferencről, a Himnusz írójáról. A magyar kultúra napjáról művelődési életünk különböző területein tevékenykedő és alkotó művészeket kérdeztük.
Brezovszki Roland, néptáncpedagógus, a szabadkai Talentum Egyesület művészeti vezetője:
– Január 22-e, a Himnusz kéziratának véglegesítése. Amikor Kölcsey Ferenc ezt 1823-ban megtette, méltó helyre került. A magyar kultúra megünneplése fontos a nemzeti tudatunk, a hagyományaink, a gyökereink erősítésében. Ugyanígy fontos felmutatnunk és továbbadnunk a múltunkat idéző akár szellemi, akár tárgyi emlékeinket. Számomra a magyar kultúra napja Zentán megrendezett ünnepsége felemelő volt, a színvonalas műsor, a díjazottak névsora, hűen tükrözi a vajdasági tehetséges fiatalok és befutott művészek széles palettáját.
Lennert Móger Tímea, Doroszlón alkotó író, költő, újságíró:
– A magyar kultúra napjai számomra a tettekről szólnak. Szórványközösségben élni és alkotni hatványozott felelősséget jelent az én olvasatomban. Nem elég arra gondolni, hogy magam jót tegyek, számításba kell venni, hogy a cselekedeteim hogyan hatnak a közösségre. A kis létszámú közösségre, amelyben minden tag felelősségtudata teszi ki a nagy egészet. Erről eszembe jut József Attila, akinek Tanításait a magyar kultúra napja környékén Tóth Péter Radnóti-díjas versmondó idézte meg bennünk, a nyugat-bácskai iskolákban tett körútja során. Eszerint nem elég az egy meg egy számú ember önmagában, adódjunk össze, ez a titok. Ezt a titkot régről tudják és alkalmazzák azok a kiemelkedő személyiségek, akik az idei magyar kultúra napja alkalmából megtartott zentai központi ünnepségen átvehették a VMMSZ díjait. A vajdasági magyar kultúrközösség tagjának lenni öröm és büszkeség. Ugyanakkor munka, amelyet az adott helyen és időben nem végez el helyettünk más. Lehetséges, hogy mindenki pótolható, de az alkalom nem. Az alkalom, amelykor megírhatom, elmondhatom, megfesthetem az életem és az életterem.
Jónás Gabriella színművész, egyetemi tanár:
– A magyar kultúra napja számomra tulajdonképpen egy életút, amely a bölcsőtől a koporsóig tart. A bölcsőben a mesék, a dalok világát jelenti, később a hagyományaink megismerését és megtanulását. Az iskolában megismerkedünk a költészettel, az irodalommal, tehát a versek, a prózai művek, a drámairodalom, tulajdonképpen a hangok, a színek világa, a zene, a klasszikus zene, a képzőművészetek is ezt jelentik. Mindezt megismerni, elsajátítani, gyarapítani és továbbadni, kötelességünk mindannyiunknak. Nemcsak azoknak, akik valamilyen módon a kultúrában dolgoznak. Minden szülő, édesanya és édesapa kötelessége gyermekeibe ezt beleoltani, hogy azok nyitottsággal és befogadókészséggel tudjanak egy életen át haladni ezen az úton.
