A hosszú, cikornyás és a megértés céljából többször elolvasandó tájékoztatás, amelyet a… (felesleges kihagyva) szakmérnöksége adott ki, arról szól, hogy a Tisza vízjárására való tekintettel a duzzasztást (hol, mikor, milyen szinten, mi végett… feleslegesként minden törölve) megszüntették. Ugyanezzel az eseménnyel kapcsolatban egyik tudósítónk tömören fogalmazott: Tegnap éjszaka Kisköre elengedte a jeget… Így világos!?
Annyit pontosítunk, hogy a „tegnap” nem tegnap volt, a jég pedig azóta is jön. Történt ugyanis, hogy a „…duzzasztás megszüntetése…”, valamint a „jég elengedése” a végsőkig leegyszerűsítve azt jelenti, hogy megnyitották a csapot a gáton, a jegestül befutó vízfelesleget szélnek eresztették, és a Tisza-tóban visszaállították a standard telítettséget. (Felesleges kihagyva, mert mindez messze, Zentától 280 kilométerre történt.)
Tehették ezt annak a saccometriának az ismeretében, mely szerint a magának utat követelő jégtömeg immár nem veszélyezteti az útba eső tájakat annyira, mint amennyit a Tisza-tavon randalírozva ártott volna. Tegnap reggel – és most már valóban „tegnap” vagyunk – a vízállással foglalkozó honlapokon Kiskörétől errefelé – ahol a duzzasztást megszüntették – minden vízmércénél jajvörösen sikított az előrejelzés, ami adott esetben harmadfokú készültséget jelent. (Ennél rosszabb is van, de a rendkívüliig sehol sem licitáltak.) A mindenütt harmadfokú láttán a gyengébb idegzetű tiszavidékit a guta szokta kerülgetni. Amikor azonban egyenként vallatóra fogtuk a vízmércéket, megállapíthattuk, hogy a égővörös a jégreflex következménye, és ennek semmilyen vízalapja nincs. Konkrétan arról van szó, hogy a vízhozamgörbék sorozatosan messze a készültségi szintek alatt maradnak, helyenként legfeljebb a hibatartomány felső határa súrolhatja az elsőfokút. Márpedig ha a tiszavidéki csak elsőfokút lát, akkor hagyja az ágy alá gurulni a dilibogyót.
Időzzünk el a számok világában! Szegednél a Tisza vízszintje nemigen fog emelkedni afölé a szint fölé, amelyen már álló hetén a kéziféket behúzva vesztegel, és amely háza táján az elkövetkező öt-hat napban is maradni kíván. Nagyjából a +400-as szintről van szó, amely hat méterrel van a mindenkori legmagasabb, és bő két méterrel bárminemű készültségi szint alatt. Történik mindez 1430-as vízhozam és 0,8 fokos vízhő mellett. Zenta innen mindössze 50 kilométerre van, jelentős vízutánpótlást a folyó ezen a szakaszon nem kap, ezért a vízszint itt is a +400-as küszöbén marad, bő öt méterrel a mindenkori legmagasabb alatt. Csak futólag mondjuk: várhatóan sokáig marad ezen a szinten. Tekintettel arra, hogy itt a vízhő 0,6 fok körül alakul, valamint a léghőmérséklet napi átlaga bőven –5 fok felett van, további jégképződés nem lesz, mivel az ehhez szükséges negatív hőösszeg immár nem állhat össze. Ehelyett folyamatos olvadásra, a torlaszok szétcsúszására és a jégtáblák töredezésére kell számítani. Meg arra is, hogy menet közben is aprítják a jégtörők, amelyek tegnap Csongrád felett vívtak ádáz küzdelmet, ott ugyanis megrekedt a torlasz. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a jégtörők csak jégfolyosókat alakítanak ki, ezért rengeteg jég marad a szélvizeken, és nem jön mind ide. Mindennek következtében a jégzuhatag térfogata kisebb lesz, kevesebbet fog elakadozni, és felveszi a víz utazósebességét. Tehát sokkal előbb fog ideérni, mint ahogy első ránézésre saccolgatták azok, akik napokkal korábban látták. A vízhozam növekedéséhez alkalmazkodva a törökbecsei gáton folyamatosan csökkentették és tegnapelőtt estig szinte megszüntették az alvíz és a felvíz közötti szintkülönbséget. Visszaduzzasztás tehát nincs, a Tisza sodrása meglehetősen gyors, ennek megfelelően a jég is hamarabb érkezik tájainkra, és errefelé többnyire jégmentes a folyó.
Erre a jégtömegre érdemében nem lehet felkészülni, de még menetrendszerű érkezését beharangozni is nehéz. A miheztartás végett mondjuk, hogy másfél nap alatt Kiskörétől Tiszakécskéig jutott, a táv nagyjából 120 kilométer. Ha így halad, péntektől számítva másfél-két nap múlva Zentánál lehet a jég. Ha el nem akad.
